Irodalmi Szemle, 2013
2013/3 - Bencsik Orsolya: 845forint (novella)
Bencsik Orsolya 845 FORINT lég gyorsan ment a költözés, igaz, nem volt sok motyóm, és apám is hajlandó volt tengem átpakolni, még úgy is, hogy apám, mióta nyugdíjazták, nem ül kocsiba. Most újra egyedül élek. Alattam egy ötvenes, beszédhibás pasas, szombat délután becsöngetett hozzám, és hozott négy darab sütni való tököt. Mellettem senki, de a csaj, akitől már három hónapja bériem a lakást, múltkor, amikor leutazott Pestről, azt mesélte, hogy korábban, amikor még itt élt, a szomszédba egy középkorú férfi hetente kétszer különböző kaliberű középkorú nőket hozott, hogy előbb jól kinyalja, majd megkefélje őket. Én viszont nem látok, nem hallok semmit, de a konyhacsempe súrolásakor többek között arra gondolok, biztos elege lett a szeretőkből, vagy rendbe jött a házassága, vagy összekukázott valami rendesnek tűnő nőt, és annak a lakására jár, noha ez nem fontos, hisz nem is ismerem. Az egyik tököt hétfőn a lerniben sütöttem meg, előtte a lernit nem használtam, csak a gázrózsán főztem. Nincs is tepsim, ez már csak akkor jutott eszembe, amikor raktam volna be a felszeletelt, kimagozott darabkákat, úgyhogy alufóliát tekertem a rácsra, nem is tudom, hogy találhattam fel így magam, mert működött a dolog, noha nem vagyok valami leleményes. A bérházban van még ezeken kívül négy lakás, és egy csúnya, nagy udvar. Anyám szerint ez egy putri, penészes falakkal, amit én, számára érthetetlen módon, az otthonomnak nevezek. A Pestre költözött csaj apja néha meglátogat, és hoz ezt-azt. Egy héttel ezelőtt például egy villanyzongorát, és rögtön el is kezdett rajta játszani nekem egy lakodalmas nótát, korábban, amikor a pincéjében a bicajomat szerelte (nagy, hájas hasa a vázra folyt), mondtam neki, jártam zeneiskolába, és a free jazzt szeretem. „Versenybicajos volt, meg zongorista, klubokban játszott, később lakodalmakban, ez cseszte el a jó ízlését”, ezt írtam a bosnyák barátomnak, meg azt, hogy különböző szeszeket hozok a pasasnak Szerbiából. Kókuszlikőrt, csokilikőrt, pálinkát, noha feszt rumpuncsot kér, én meg hiába magyarázom neki, hogy már tíz éve nem gyártanak nálunk olyant. A pincéjében műhelyt nyitott, és javította a bicikliket egészen addig, amíg fel nem szólították, hogy adózzon. A házból mindenkivel köszönőviszonyban vagyok, és a fekete puli se ugat meg. Néha megsimogatom, mert a kutyákat, de ezt úgyis mindenki tudja rólam, eléggé szeretem. A második tökből levest főztem, bár nem volt hozzá receptem. Csak úgy a hasamra csaptam, raktam bele cukrot, sót, borsot és gyömbért meg tejszínt, hogy krémeš legyen. És noha egészen jó lett, csupán egy bögrével tudtam belőle enni, a többit két nap után kiöntöttem a vécébe. Amikor a bosnyák barátom, aki egyébként nem is a barátom, csak egyszer nálam aludt (Magyarországról jöttünk Szerbiába, ő pedig másnap repült Boszniába), levelet írt nekem, és kérdezte, mi újság van velem, rögtön azzal kezdtem, szerbiai szeszekkel üzletelek. Kevésbé jó ízlésű, 29
