Irodalmi Szemle, 2013
2013/3 - Nadežda Lindovská: Nyina Nyikolajevna Szadur: Egy csodálatos eurázsiai a modern orosz irodalomban (portré)
erőt sugárzó. Kicsit szent, kicsit javasasszony, szét asszonya. Küllemével és alkotásával egyaránt mindenkit megragadott. Nyina Szadur esetében elmondhatjuk, hogy művei és külleme figyelemre méltóan egészítik ki egymást, harmonikus egyensúlyban vannak. Évei számának növekvésével az udmurt gyökerek, a mongoloid vonások egyre erőteljesebbek, láthatóbbak lettek, mintha a pogány ősök árnyéka egyre sürgetőbben törne a felszínre, és emlékeztetné a nyilvánosságot a modern orosz művésznő pogány természetkultusz iránti genetikus kötődésére. Az orosz szimbolizmus tisztelője azonban önmaga vált művészete szimbólumává. Nyina Szadur helye a kortárs orosz irodalomban kettős: jelentős, majdhogynem legendás drámaírónak tartják, a gogoli fantazmagórikus világszemlélet követőjének, aki képes a valóst és az irreálist, a hétköznapit és a mágikust, az egyszerűt, a szürkét és az abszurd túlzást ötvözni. Prózája azonban vita tárgya is, a posztmodern orosz irodalom mellékvonalába sorolják. Szerzőnk prózaíróként úgy érzi, még mindig nem értékelik eléggé. Hírneve ellenére gondot okoz számára kiadót és regényei számára szponzort találni. Közben drámai és prózai alkotásait egyazon szerzői poétika, filozófia, témák és motívumok kötik össze. Röviden, a hatvanéves Szadur még mindig nonkonformista, rebellis irodalmár, kísérletező, keményfejű és kivételes egyéniség, aki elutasítja a letisztultságot, az egyszerű leíró módot és a közérthetőséget. Határozottan megkerülhetetlen maradt. Nyina Szadur konzervatív írónak tartja magát, a gogoli (akit élete fő írójának tart), a dosztojevszkiji és a szimbolista (Belij, Remizov, Soljogub), sőt a tolsztoji hagyományhoz sorolja magát. Szereti a folklórt, a népmeséket, sokat merít belőlük. A régi kínai és japán költészet és filozófia iránt érdeklődik. Élesen tiltakozik, ha az orosz abszurdisták közé sorolják. De nem ért egyet a következő jellemzőkkel sem: avantgardizmus, posztmodern, mágikus realizmus, eszkhatológiai realizmus stb. Állítása szerint az igazi művészet két fő témával foglalkozik: a férfi és a nő, valamint az ember és az Isten kapcsolatával. Műveiben ezeket a témákat katasztrófahangulatok hátterét alkalmazva fejti ki, a fény és a sötétség, a jó és a rossz, lelkiismeret és bűntett, természet és őrület harcának részeként. Nyina Szadur tolmácsolásában világunk a létezés több más, lehetséges síkjának része. A szerző ezeket nem nevezi meg, nem magyarázza, csupán jelzi azt a veszélyes és uralhatatlan titokzatosságot, amely minden lépésnél körülvesz minket. Drámaíróként vitathatatlan érzéke van a színháziasság iránt. Témái megragadják, nyugtalanítják a színházcsinálókat és a nézőket, stílusának könnyedsége azonban becsapós lehet a színpadra állítok számára. Darabjaival sokakat elbűvölt, de csak kevesek tudták igazán megfejteni. Szadur számára a művészi alkotás létszükséglet, az egyszerű, szürke életen való túllépés módszere. Alkotói metódusának margójára megjegyzi: „Hőseim nem valóságosak. A valós emberekhez teszem őket hasonlóvá. Provokálok - teljesen részletesen, szürkének ábrázolom őket. Cselekvésük és belsőjük azonban teljesen más. Valamiféle jelekről van szó, melyek segítségével érthetővé teszem a világom.”3 •' Badujeva, Nana: Nina Sadur: „Buriatskuj Čicikov samyj lučšij”, In Novaja Buriatija, 3.6.2012. Idézet helye: [ www.newbur.ru/articles/9039 ] Letöltés ideje: 2013. január. 21
