Irodalmi Szemle, 2013
2013/3 - Nyina Szadur: A szék; Apám bánata (novellák, Gyürky Katalin fordításai)
alig beszéltek, hogy aztán teljesen elhallgassanak a tiszta, egyetlen dimenzióját sem vesztett időben. De Viktor nem tudta elviselni az ősemberek hatalmas némaságát, és fordítva cselekedett, feljött a mélyből, és maga kezdett meséket kitalálni. Fiam, az élet már csak ilyen. A világon vidámság uralkodik. A kölykök felnőttek. A levelek enyvesek. Fiam, nekünk különös sors jutott, és most még nem tudom, hogy vajon jó-e ez, vagy sem. Amikor kicsit megremeg a szempillád, már tudom, hogy közel jött hozzám a lelked, egészen ide, és a sovány arcodon keresztül egy kicsit láthatom is. Az élet repül, a levelek enyvesek. A szomorúságból szinte semmi se maradt. Jött helyette valami más. Erősebb és lényegesebb, mint a boldogság. Amelyben mi leszünk az elsők: te és a te papád. A hűvös mélységekben szabadon lehet játszani. Minden mohóság nélkül, szinte szeretet nélkül, a mély álomban lehet úszkálni, a te hangod viszont szomorkodik, fel akar jönni, elő akar bukkanni, a távoli, forró levegődet akarja kapkodni, de csak a hűvös mélységekben lehet szabadon játszani... a te hangod viszont... de szabadon játszani csak a mélységben... a te hangod viszont... de a mélységben... a te hangod... Gyürky Katalin fordításai HANDIWORK, 2006 Installáció és videó 550 x 600 x 200 cm Horganylemez, vas Munkatársak: Ravasz Marián, Czibula Csaba Fotó: Ravasz Marián
