Irodalmi Szemle, 2013

2013/3 - Rapai Ágnes: A világosság természete; Az út fele (versek)

A

AZ ÚT FELE

Ma engedékeny lesz az utcához, átengedi bőrét, szemöldökét, szempilláját a kozmetikusnak,

pedig retteg;

félig slamposan jelenik majd meg, molyrágta nadrágban, divatos, csíkos felsőben;

még szűk melltartójába is belepasszírozza megereszkedett melleit.

Csak az út feléig megy el, vacogva a megpróbáltatástól.

Már gyorsabban ver a szíve, az arca kipirul, elszántnak érzi magát.

Mint aki fele vagyonát a rulettasztalra hajítja, de számolni nem tud.

Odaadja magát egy idegennek, miközben a rádiót hallgatja, érezni nem tud.

Ellop egy tábla csokoládét,

abban reménykedve, hogy rajtakapják,

gondolkodni nem tud.

Kitűzte maga elé a célt, mert félig élni szeretne, de élni nem tud.

5