Irodalmi Szemle, 2013

2013/2 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Szászi Zoltán: Készülődés a rendületlenségre (Kulcsár Ferenc: Ámen és Ómen)

I Z L E S E K

É S POFONOK

Külön öröme lehet az olvasónak a Perpetuum mobile című szöveg, melyben Zsén- agy üzen odaátról, hangulatában, ízében visszaidézve a Csehszlovákiai magyar költőfohásza az úrhoz című vers indulatait, s egy kis nosztalgiával, melankóliával a régi éveket is elővarázsolja. Hogy mégsem sikerült túlélni még magunkat se, s hogy, még ha meghaltunk is, akkor még azt se lehetett igazán méltósággal tenni. hiába, az öröklétnek iszonyú az ára” - adja Zsénagy szájába a mondatot Kulcsár Ferenc, aki ebben az egy versben, mintegy isteni pozícióból, Zsénagyot is, R. C.-t is kintről képes kezelni, bár nyilvánvaló a szeretete két hőse iránt. A Halál című versben Kulcsár vitatkozik, alteregója itt nem kap teret, ahogy az Isten elől elrejtetted orcád című archaizáló hangvételű versben is csak az egyik lírai én kap megnyilvánulási felületet, a rím, a ritmus kötöttségével próbálva meghipnotizálni az olvasót. Az autonóm módon gondolkodó költő pamfletje, a Levél az ENSZ-nek már egy másik alapállás, ebben ismét a repli- kázó, semmilyen jogtiprást, korlátozást nem tűrő (megjegyzem, itt még a legfelsőbb kulcsári instancia, az isteni hatalom ellen is lázad a költő) poéta szerepét vállalja, de ez egy fura keveréke R. C.-nek és Kulcsárnak. Olyannyira az, hogy még magával sem számol a hatalmak sorában, ha nem fogadják el feltételek nélkül. Az Önarckép, háttérben a huszadik századdal kulcsversnek számít ebben a kötetben, az ellenpólusok és feloldások, a líra és a kozmikus öröklétbe való önmagam beírásának kiváló kísérlete. S ez a beírás nagyszerűen sikerül ismét A játszótéren című versben, amely ritka erős képekkel, csendes és finom hangulatokkal milliárd

évek megörökítésére képes, lassú tempóval, visszafogottsággal operál. A kötet talán legsúlyosabb poémái, a nagy és örök témák sajátságos megközelítései a kulcsári stílusjegyekkel kiválóan megmutatkoznak A borotva, a Sziget, a Hiány című versekben. R. C. ezekben a versekben lett Kulcsár ironikus ellenpontja, aki itt tudja megtagadni és újra felvállalni magát. Lát kintről be s bentről ki, fentről le s lentről felfelé, ahol sejteni vél valamit, de igazi bizonyságot nem kap sejtésére, „...léted rejtelem - túl a fényeken, túl a halálon, túl az életen” - ez az az állapot, amelyben a vers megtestesül, ahogy a Sziget című versben is írja Kulcsár, azaz R. C.

Az Ámen és Ómen című kötet olvasása közben felmerült bennem egy kérdés: ha valaki életében először vesz kezébe Kulcsár-kötetet, s az történetesen ez a kötet, akkor milyen költőt ismer meg, milyen világról kap lenyomatot? Abban bizonyos lehet ez az olvasó, hogy a szerző azon kevés szlovákiai magyar poéta közé tartozik, aki egyszerre lírai és filozofikus, aki röghöz kötött és létének kerete pontosan behatárolható, aki a 20. század viharvert hadi útjain tanult meg járni, aki világégések utáni csendekben kezdett eszmélni, s aki a magyar líra posztmodern hagyományait úgy tudta hol tudatosan, hol ösztönösen a legszebb magaslatokig emelni, hogy azok egy különös, saját bejáratú világgá formálódtak. Ott lehet Istennel kvaterkázni is, 011 lehet tagadni, szeretni, lehet élni, s lehe : készülni a rendületlen- ségre.

(Kulcsár Ferenc: Ámen és Ómen. Lilium

Aurum, Dunaszerdahely, 2012, 80 oldal, 7 €11800 Ft)

92