Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - ELSÜLLYEDT MŰVEK - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák III. Disznóölés, avagy Bachus, a rendszer ellensége (tanulmány)
ELSÜLLYEDT MŰVEK 20 Henderson, Joseph L: Az ősi mítoszok és a modern ember. In Az ember és szimbólumai. Budapest, 1993, Göncöl Kiadó. 21 Uo. istentelen lóikét dühösködésedre bízom...” (II/5). Pluto az Utolsó kimenetelben szeretné visszahozni Bachust, de Jupiter könyörtelen marad. Az ego elnyomása érvényesül. Mindezt leginkább Jupiter szemszögéből látjuk így. A Bachus dramaturgiáját a címszereplő sorozatos vesztése, veresége vezeti, míg eléri (11/3-6) a lemondást. Bachus a veszteségben, a lemondásban tragikus hőssé válik, aki a halálba néz. Joseph L. Henderson a beavatás archetípusát a hős útjának ellentéteként határozza meg. Míg a hős útja a szörnyeteg, a káosz, az alvilág legyőzésén keresztül vezet a bünhődésig (ego), addig a beavatás útja a megszabadulás, a lemondás, a halál, az (önfel-) áldozás jegyében alakul.20 Bachus története tehát a beavatás útjaként olvasható, ahol az adeptus a feladások, veszteségek után szembenéz a halállal, feláldozza magát - csak éppen az újjászületés, vagy annak ígérete hiányzik a BachusbóX. Nem segít rajta az irgalomért esengő anima sem (Venus), az ítélet örökre szól. Henderson Orpheus és az ember fia21 című írásában Dionüszosz története a többi vegetációs, meg- haló-újjászülető istenéhez és Jézuséhoz, a beavatás archetípusához hasonlóan az áldozatról szól. A kínok, amelyeket Bachus kiáll, például a test megcsonkítása, szintén a beavatás velejáróinak számítanak. A farsangi - akár performatív, akár irodalmi - vetélkedések győztese a naptári idő szerint hatá- roztatik meg: Bachus és Neptunus, esetleg Athéné, Mars, Temperantia, Pmdentia, Pietas, avagy a Bor és a Víz, Farsang és Böjt, Cibere és Konc vetélkedése eredetileg a farsang elején és végén is végbement - utóbbi alkalommal természetesen a Bor/Farsang/ Konc/Bachus győzelmével végződött. Ez az áldozat a folklórban - szalmabábuk égetése, farsangtemetés, Bacchus ironikus eltemetése, tuskóhúzás - mindig a megtisztítás és új kezdet letéteményese, a télkihordás rítusának formája volt. Bachus halála a télkirály, az év sötét felének halála, amelynek eredete a vallás történelem előtti idejébe nyúlik vissza - Frazer az Aranyágban azt feltételezi, hogy eredetileg cmberáldozati rítusok voltak ezek, 80
