Irodalmi Szemle, 2013

2013/2 - ELSÜLLYEDT MŰVEK - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák III. Disznóölés, avagy Bachus, a rendszer ellensége (tanulmány)

ELSÜLLYEDT

MŰVEK

ző volt, ahogy az absztrakt vallásos gondolatok, fogalmak is jelképek köré épültek. Ez utóbbiak a manierizmus és a barokk korában széles népszerűségnek örvendtek (pl. emblémaköltészet, erények és bűnök, melyek Rimay költészetében is fontos szerephez jutnak), műfajilag a certamen (vetélkedés) lett az allegóriák domináns formája (Nyéki Vörös Mátyás Dialógusa, Petki János Virtus és Voluptasa), elsősorban az iskolai dialektika- és retorikagyakorlatoknak köszönhetően. A Thetys és Lyacus (a Bor és a Víz) certamen vándormotívumának népszerűségét, megjelenését a magyar irodalomban János István Bacchus és az iskoladráma Hegyalján című tanulmányában részletesen elemzi legismertebb felhasználása a sokáig Gyöngyösi Istvánnak tulajdonított Márs és Bacchus egymással való viaskodása. János István Walter Maples neolatin goliárdköltőtől eredezteti a motívumot, majd ennek a magyar irodalomban való megjelenését veszi végig. Az „...1739-ben bemutatott [losonci latin nyelvű] előadás pillanatnyilag a legrégebbi dokumentált színrevitele a Bor és Víz vitájának”." A certamen szereplői, Thetis és Lycaeus egy részeg író delí- riumos látomásában elevenednek meg. Az égiek ott Bacchusnak ítélik a pálmát. „A bor az Oltári- szentség misztériumában jelenvaló Krisztus vére, a kenyérrel együtt a Fiúisten dogmatikailag is hiteles szimbóluma. Ennélfogva a Bor (Lycaeus) győzelmét nem csupán profán népszerűsége, hanem dogmatikai súlya dönti el [...] A szakrális funkció és a mitológiai allegória azonban ebben az esetben szerencsésen egybeesett a szent és profán kiegyensúlyozott szinkretikus viszonyában.” Ez a dogmatikai érv, a teológiai olvasat a Bachusbó\ teljesen hiányzik. A vándormotívumnak a Bachus utáni (1765) felhasználásaiból is hiányzik a parabola teológiai vonzata. A profán, mitologikus, népies vonalon fejlődik tovább, és teremtődik meg később a hegyaljai, tokaji bormitológia (Timon Sámuel, Marotti Imre, Baróti

11 János, i. m. 438.

75