Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - ELSÜLLYEDT MŰVEK - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák III. Disznóölés, avagy Bachus, a rendszer ellensége (tanulmány)
ELSÜLLYEDT MŰVEK 12 Dömötör Tekla: Farsangi ünnepek a XV1-XVII. században. In Naptári ünnepek - népi színjátszás. Budapest, 1983, Akadémiai Kiadó. 15 Bahtyin, Mihail: Francois Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája. Budapest, 1982, Európa Könyvkiadó, 191. 14 Uo. 202. Szabó Dávid, Gvadányi József, Csokonai Vitéz Mihály). Nemcsak az írott, de a performatív kultúrára is jellemző volt a vetélkedés aktusa, mégpedig a farsangi ünnepkörben: a Böjt és Farsang, vagy Cibere vajda és Konc (vagy Csont) király, Kiszileves és Sódar vetélkedése a népi kultúrában azonos tartalmakat hordoz, mint az írott certcunen forma: „A magyarországi Cibere-Konc háborúság elsősorban a farsang és böjt kulináris vonatkozásait emeli ki. [...] A farsangi és böjti ételek megszemélyesített küzdelme a XVII-XVIII. században néha összeolvad egy középkori eredetű vetélkedés motívumával, a Bor és Víz vetélkedésével, illetőleg az iskolai színjátszásban Bacchus és Neptunus dramatizált vetélkedésével. A bor és Bacchus éppúgy a farsangot személyesítik meg, mint a víz és Neptunus a böjtöt. A farsang-Bacchus azonosítás azonban nálunk sohasem lett a népi hagyomány olyan szerves része, mint a cseh farsangi népszokásokban (különösen a városokban), ahol gyakran találkozunk a farsang-Bacchus azonosítással, Bacchus szomorú kimúlásával. Palóc falvakban azonban magam is hallottam, hogy a farsangi maskarákat bakusok-nak nevezik.”12 Ne feledjük, hogy a Bachust húshagyó kedden mutatták be, tehát a farsang utolsó napján, amelyet követően már minden visszaáll a normális kerékvágásba. A farsang világa a karneváli, népi nevetéskultúra világa. Bahtyin elmélete szerint a karnevál ideológiája a kettős világkép. A kifordult világ a lefokozás, a szerepjáték, a hierarchikus rend felbomlását, a groteszk esztétikáját vonja maga után - a káosz felváltja a rendet, ám ennek mindig az újjászületés a célja. A népi nevet áskultúrához tartozik a szakralitást kigúnyoló szatíra, travesztia (maga a műfaj is mítoszparódia, vagy a Keresztények sírjatok... travesztiája az első énekben), a vásári, familiáris beszéd13 (szitok, átkozódás, lefokozás), a groteszk kánon (Bachus torz külleme a III. végzésben, a nagy has, vagyis a mindent „elnyelő, fölfaló bendő”14), az anyagi-testi „lent” vagy a biológiai 76
