Irodalmi Szemle, 2013

2013/2 - ELSÜLLYEDT MŰVEK - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák III. Disznóölés, avagy Bachus, a rendszer ellensége (tanulmány)

ELSÜLLYEDT

MŰVEK

A II. végzésben Bachus előbb Apollóhoz rohan segítségért (11/1), aki szeretne kimaradni ebből a konfliktusból, melyben nincs érdekeltsége: azért ha töstén szemlélem is isteni székedből ki- forgattatásodat, sem károm, sem hasznom benne.” Apollo végül mégis Jupiter oldalára áll. Végül Ariadnát kérleli (11/2), aki a Minotauruson is kifogott, ám Jupiter ellen hasztalannak tart mindent, és faképnél hagyja férjét. Már késő, megjelenik a mennydörgő, villámokat szóró Jupiter, hatalmi mániájában szinte megalázkodik („Imádd már ezt a kezet, melynek súlya minden porcikáját átjárja gonosz lelkednek”), de Bachus nem könyörög kegyelemért. Mercurius segédletével Apollo felolvassa, kihirdeti az ítéletet (II/4-5), Jupiter Plútót szólítja: „...istentelen lóikét dühösködésedre bízom - erős s megmásíthatatlan akaratom pedig, hogy minden hozzá való barátságot félretégy, ha istenségedet hasonló kelepcében keverni nem akarod...” Pluto istensége azonban Bachus híján így is odavész. Az ítélet elhangzása után („Forgassátok ki ötét isteni székébül”) pedig Bachus nem isten többé. Elkezdődik a megaláztatás: Neptunus és Apollo (aki Bachus távozta után Jupiternek hálálkodik) kigúnyolják, megalázzák Bachust. A földi lét első tapasztalata is jelentkezik Bachusnál: a székelési inger.

És ettől kezdve a III. végzésben minden földivé változik: Bachus trónját Bachus ágya váltja fel, hívei énekét a malacvisítás. Ariadna sem tűnik istennőnek, inkább házsártos, sopánkodó feleségnek, aki a morgós cseléddel hadakozik. Az istenek is földiek: Jupiter villámait Eskulapius szikéje váltja fel.

II. FORRÁSVIDÉK

A manierizmus allegorziációra való hajlamát a barokk nemcsak erősítette, de át is formálta. A mitologikus és bibliai példázatok allegóriákként való olvasása már a középkorban is jellem74