Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - ELSÜLLYEDT MŰVEK - Sturm László: Vihar előtti és Vihorlát alatti csöndben (tanulmány)
ELSÜLLYEDT MÜVEK 18 Uo. 10. 19 Uo. 17. 20 Uo. 70. 21 Uo. 80. 22 Uo. 84. 23 Uo. 145. 24 Uo. 147. 25 Uo. 151. tásának ilyen fontosságát a jó kultuszáról korábban írottak indokolhatják. Már a világháború után is naivnak tűnhetett ez az aggályosság, de a szerző talán éppen ezért is sarkította ki ennyire az erkölcsi beállítottságot, kora morális relativizmusa ellen demonstrálva, illetve a háború előtti és utáni világ közti alapvető eltérést érzékeltetendő. Mindenesetre a szerelmi bonyodalom megoldódik, Csopak lázadása is elsimul, Gelb nyavalyatörése is orvosol- tatik. Az olvasó azonban az elbeszélői kiszólásokból és Dohos Zsófi jóslataiból már tudja, hogy a látszólagos happy endre lecsap és mindent szétdúl a háború. A derült ég elborul, vagy a regény egy másik emblematikus kifejezésével szólva, a derült égből lecsap a villám. Az utóbbi kifejezés számtalan változatban járja át a szöveget. Baljós feszültséget visz a látszólagos idillbe, előkészíti az apokaliptikus fordulatot, érzékelteti annak köznapi logikán túli, véletlen-váratlan jellegét. A szinte túlzottan nagy nyarat, derűt vihar előtti csenddé értelmezi át: „A diákok nagyokat nevettek, először velük nevetett Csopak jegyzőbojtár is, de akkor egyszerre lecsapott a mennykő”18; „Nem bánta volna, ha inkább az istennyila ütött volna bele”19; „Kutya-gyerek a Csopak Jóska, ha egyszer megharagszik, hogy az istennyila ütne beléd, méltóságos úr!”20; „mert átvillant rajta valami, amit eddig teljesen figyelmen kívül hagyott”21; „Na, akkor nekem is betorpedózott valaki!”22; „Gyötrő sejtelem villant át rajta...”23; „Van rá eset olykor, hogy július van még, a kánikula napja reszketve táncol a tarlón s akkor egyszerre, minden előzmény nélkül, gazdátlan szél támad valahol... Ha ez a szél végigsétál a Szele lápjain, fejükkel rábókol- nak a nádibuzogányok s t tkokról kezd sugdosni a sás rengetegje, ha meg elfúj Zehernye és Iharos között, vad, elszánt orgonába kezd bele a tarjáni erdő... Mondom, mindez hirtelenül szokott jönni s hirtelenül megyen el.. .”24; „S a fiú arca, ahogy így fölnézett a lányra, egyszerre megütközést árult el, mert észrevette, hogy a derűs mennybolt alatt vadlibák sötét serege menekül dél felé...”25 60
