Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - ELSÜLLYEDT MŰVEK - Sturm László: Vihar előtti és Vihorlát alatti csöndben (tanulmány)
ELSÜLLYEDT MÜVEK A vész kitörése nem valami belátható folyamat eredménye, hanem váratlanul lecsapó katasztrófa. Jellemzően gyakori szava a regénynek a „hirtelen” (és szinonimái).26 Az események váratlan bekövetkezése a létezés állapotszerűségéből adódik. Mint a kánikula a tájon, úgy terpeszkedik a nagy mozdulatlanság a szereplők életén. Cselekedeteik ismétlődő cselekedetek. Már az első bekezdés ilyenként mutatja be a jegyző délelőtti kocsmalátogatását. A „mindennap”, a „szokta” és a „napi adag” kifejezés egyaránt a dolog visszatérő jellegét állítja előtérbe.27 Ugyanilyen állandóság érvényesül Csopak fizetésnapi pénzelverésében és általában vett élhetetlenségében, a jegyzőné zsörtölődéseiben, Omode nagyúri tempójában, Gelb italvizezésében, Zsófi néni jövőmondásában. A kitörési kísérletek - Csopak szökése, majd lázadása, Omode szerelme Klári iránt - rendre kudarcot vallanak. Ebben a közegben minden újdonság valószínűtlennek, illetlennek és természetesen váratlannak tetszik. Innen nézve ugyancsak némi megalapozást nyer az a „hihetetlen mulyaság”, amit a vőlegény tanúsít, és amely az egész bonyodalom alapjává lesz, vagyis hogy nem meri bevallani eljegyzését apjának.28 Nem csoda, hogy a helyzet megbolygat ója, Halmy menyasszonya e világon kívülről jön, és vállalnia kell a botrány állandó veszélyét. Ahogy szintén kívülről és váratlanul szakad majd rájuk a világháború apokalipszise. (Ami megakadályozza az erdélyi lány és a szűkebb értelemben vett magyarországi - egyben felvidéki - fiú nászát is: vagyis az ország valódi egyesülését? Az allegorikus megfelelést akár olyan belátások révén is továbbvihetnénk, hogy ez az egyesülés korábban sokáig elsősorban az egyik fél hibájából halogatódott stb., stb...) A szereplőkre vonatkoztatott föl-fölbukkanó állatallúziók többnyire a fönt tárgyalt megrekedt- ségnek a komikumát érzékeltetik, legalábbis a háziállatok emlegetése: „a rácsozott pult mögött Gebi felesége révedezett maga elé, mint egy szomorkodó öreg tyúk”;29 „a bojtár olyan pucéron csapott neki 26 Például: „Hát az úr hol van? -II kérdezte most hirtelen” uo. 7.; " * „Tehát hirtelen fordulatot adott a diskurzusnak” uo. 8.; „...s a nagy újságra hirtelen megfeledkezett róla, hogy már fél tizenkettő is elmúlt” uo.; „S ugyanekkor Csopak hirtelen és váratlanul, tehát minden átmenet nélkül úgy érezte, hogy a rémülettől ágaskodni kezd minden haja szála...” uo. 143.; „Hirtelen olyan érzése támadt, hogy szédülni kezd” uo. 145.; „Omode ott állt még az erkélyen, de hirtelen elszürkült...” uo. 163. 27 „Erről az elnyúlt, mély és bús korgásról két dolgot tudott meg a jegyző mindennap: először, hogy tizenegy óra van s másodszor, hogy indulni kell a kocsma felé. Mert a nótárius ilyenkor szokta bevenni a napi adagot.” Uo. 5. 28 A regény egyik korabeli recenzense, Kéky Lajos használja az idézett kifejezést Újabb regények és elbeszélések című kritikájában: „Unatkozó falusi fiatalemberek tréfájából s egy ártatlan kis szerelmi intrikából szövődik története, mely erősen bohózatos ízű, s az ilyen történeteknek a valószínűséggel való könnyed megalkuvását s a megokolásban minden aggálytól való mentességét mutatja. Csak e beállításban nem válik visszatetszővé, hogy az egész történet egy vőlegény hihetetlen niulyaságán és gyávaságán fordul meg, úgyhogy e határtalan ügye- fogyottság lehetetlen helyzetekbe kényszerít egy bájos kis leányt” (Magyar Múzsa 1920, 255.). 29 Komáromi i. m. 6. 61
