Irodalmi Szemle, 2013

2013/2 - ELSÜLLYEDT MŰVEK - Sturm László: Vihar előtti és Vihorlát alatti csöndben (tanulmány)

mennyei csodát láttam: két sápadt üstökös viaskodott Lengyelország irányába.”10) A személyes és a nemzeti katasztrófák mögött a szöveg a rossz elszabadulását, a világ kizökkenését sejteti. Szorosan kötődik ez egy, a Komáromi-életmű egészét meghatározó jellegzetességhez, amely az összefüggések figyelmen kívül hagyása esetén naivitásnak, szépítésnek (sőt, szépelgésnek) tűnhet (olykor, a gyengébb alkotásokban, részletekben: talán joggal): a jóság, a becsület (sőt, az illem) kultuszához. A világ természetes állapota a jóságon és a tisztességen nyugszik - fejthetjük föl az író logikáját -, és bár a mostani kizökkent világban nem ezek érvényesülnek, előbb-utóbb helyre kell állnia a rendnek, és ez akkor lesz örömteli a számunkra (személyként és nemzetként egyaránt), ha kitartunk a mondott erények szolgálatában. A világ iránti gyermeki bizalom hitelesíti a gyermeki - illetve: naiv - nézőpont gyakori dominanciáját Komáromi műveiben (és persze fordítva is igaz, a nézőpont szintén hitelesíti a bizalmat).

A fenti idézetekben emlegetett vadlibák és felhők szimbolikus mozzanatokká válnak. A vadlibák vonulása az ősz hagyományos rekvizítuma, az őszhöz a regényben a háború kitörése társul a későbbiekben. Mindez a mű egy korábbi részében a tavasszal, a májussal együtt, azzal szembeállítva merül föl: „Halmy Tamás a pamlagon hevert ezalatt, a tágas, üvegfalú verandában. [...] Tamás egy darabig elszemlélődött a két derűs képen, az egyiknek címe Május volt, a másiké Búcsúzó dar- vak. Nem csinált semmit, csak nézte őket mozdulatlanul.”11 Halmy Tamás - és az olvasó? - ekkor még gyanútlan, mind a két képet „derüs”-nek látja, pedig valójában élete kereteit szemlélheti a képekben. És ebből csak a május a derűs (meg talán az évszakok váltakozására utalás sugall az elbeszélés jelenében némi vigaszt). A háború minden valószínűség szerint Halmy halálát hozza el. (Ugyan az elbeszélő még próbál reménykedni a visszatérésében, Dohos Zsófi jóslata egyértelmű.12) A szerelem

"’Uo. 15.

11 Uo. 48.

12 „S hova lettél, Halmy Tamás? Három esztendeje volt már az uzsoki harcoknak s te azóta egy szer sem írtál nekem... Mindennap többször is elismétlem magamnak, hogy még az este, de legkésőbb holnap délután föltétlenül rámnyitod az ajtót s mosolyogni fogsz rajtam, mennyire beugrattál. [...] De nem jössz, egyszer se jössz...” Uo. 64. „...sokáig néz el a távozó fiatalok után s aztán felszól Omodéhoz: - Sose lesznek egymáséi! - Miért, Zsófi néni? - kérdezte rosszkedvűen Omode. - Mert vér lesz a világ, méltóságos úr! jaj, katona lesz Tamás úrli, szép, nagyon szép katona... Sok szép katona nem tér vissza többé a kedveséhez...” Uo. 163.