Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - HÍD KÖR - Fehér Dorottya: Vízközelben (Benedek Miklós: Nem indul hajó)
VÍZKÖZELBEN T úlzás volna azt állítani, hogy nehéz szavakat találni Benedek Miklós első kötetére. Sőt. Ha három szóval lehetne jellemezni, ezek a következők volnának: szerény, megkapó, sokoldalú. Számadás az eddigi léttapasztalatokról. Könnyű kézzel, az erőltetettség nyomai nélkül írott versek, melyek szűkszavúak, kerülik a redundanciát. A prológusverset négy, eltérő hosszúságú ciklus követi: Már nem tudom, hol tartok; Igen kérem, ez istenkísértés!; Poétika; Foszlányok a múltból. A ciklusok tartalmilag többé-kevésbé egységesnek tűnnek, mindez azonban inkább a gondos szerkesztés, semmint a nagyfokú költői szándékoltság eredménye. Az említett többoldalúság következetlenségek helyett tematikus változatosságot eredményez. Kontraszthatás alakul ki a cím és az alcím/mottó funkciójában szereplő latin szólás között. A cím arról tájékoztat, hogy a hajózás lehetősége egy adott pillanatban nem áll fenn, esetleg korábban már teljesen megszűnt, „pedig: navigare necesse est, vivere non est necesse”. Hogyan kell/ lehet/érdemes tehát hajózni, amikor nem indul hajó? Léghajóként használt versekkel, melyek elrepítik az olvasót a poétikai- poétai önreflexió, az élményt jelentő olvasmányok, a vallási kérdések és az emlékezés tájaira. Benedek Miklós művei a szabad vers jegyeinek, az intertextuális eljárásoknak, a vizualitás aspektusainak és a többszörös jelentésrétegződéseknek a találkozóhelyei. A versek tobzódnak az elbeszélő elemektől, de nem nélkülözik a figuratív alakzatokat sem. Előbbiek nagy számának, a meghatározható idő- és térviszonyoknak, szereplőknek és cselekvéseknek köszönhetően a versek legtöbbje egyperces, egy- pillanatos novellaként, rövidtörténetként is megállná a helyét. A prológusversként választott Tosca- na^Toszkána címében arra utal, hogy a fogalmak és megnevezések nem megfelelőek, a jelentések elcsúszhatnak egymás mellett, kérdésessé téve a megértést, illetve, hogy egyazon szó kétszeri leírása nem eredményezi ugyanazt a jelentést. Benedek Miklós gyakran él a központozás elhagyásának módszerével. Nála ez a költői játék része, melyben a játék benedeki térfelére invitálja olvasóját, kiszélesítve így az egyéni értelmezés határait. Másutt a modern lírai szabadság a központozás hiányaként jelenik meg, a sor- és mondatkezdő szavak kis kezdőbetűihez hasonlóan. A kötet teljességgel nélkülözi a szabályos rímképletet. Rímek a költői önkény/gyakorlat eredményezte cezúrák nyomán jelentkeznek, ezek is a kevésbé szerencsésnek titulált ragrímek. Az említett gesztusok a formáról a tartalomra irányítják a figyelmet. Benedek Miklós szövegeire jellemző a flóra és a fauna domináns jelenléte. A Sziklakért című versben a rövid, epikus bevezetést követően a versbeszélő egy botanikus álarcát felöltve latin növényneveket halmoz, enumeráció segítségével mutatja be sziklakertje díszeit, demonstrálva ezzel a modern embert, aki elidegenedett az őt körülvevő természettől. A sziklakért mes47 Fehér Dorottya
