Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - HÍD KÖR - Fehér Dorottya: Vízközelben (Benedek Miklós: Nem indul hajó)
HÍD KÖR terséges mivolta, a növények latin rendszertani elnevezése, a szándékolt válogatás, a szakszerű és pontos tervezés ténye mind ezt bizonyítja. A lírai én ezzel ellentétben közel érzi magát a természethez, különösen vonzódik a meggyfákhoz, de a madár motívuma is gyakori. Az eső című vers első felében az esőt hozó fecske hiedelme elevenedik meg: „Az esőt a fecskék hozzák, / amikor zuhanórepülésben / közelítenek a talajhoz, / és a villás farkukhoz / erősített felhőket / behúzzák a házak közé.” Motívumai között kiemelt szerepet kap a víz, amely többfunkciós közegként működik, létrehozva egy szerteágazó asz- szociációs mezőt. Megjelenési formái közül a leggyakoribb az eső, sár, köd, folyó, óceán (az Atlantisz), látensen patak (a Krivaja). Az őselem számos állapotváltozáson megy keresztül, tükrözve a lelki folyamatok változásait is, hiszen pszichológiai szempontból a víz a személyiség mélyrétegeinek szimbóluma. A víz asszociációs mezőjébe tartozó fogalmak a békabrekegés, halpikkely, gyöngyhalászok és gyöngykagylók, de az anyákat is vízbe fojtják pályájuk végén, és az ördögfiók is szenteltvízben kapálózik. A hajó képzete a vízhez kötődik, a kereszténység képi világában az utazás, máskor pedig az életút jelképeként találkozunk vele. Hajókép a kötet folyamán egy esetben, ott is negatív kontextusban, hiány formájában jelenik meg. Ehhez kapcsolódik a Vándor című vers, mely a szubjektum korlátáiról tudósít: „A vándorok a zuhogó esőben kelnek útra... [...] Ilyenkor jó volna nekem is útra kelnem.” Sem hajók, sem „nagy büdös kékségek” nincsenek, a lírai én földrajzi szempontból viszonylag kis hatókörben mozoghat. E szűk világban Vajdaság kultikus terei jelennek meg: a költő szülőfaluja, Feketics, valamint Pacsér, a Pöndöl, Kishegyes legendás kocsmája, a környező településeket átszelő Krivaja-patak, Újvidék. A Podolszki felkel és jár kiemelten fontos darab a hajómotívum és a helyi szín szempontjából. Podolszki József fiatal feketicsi költő profán feltámadás-története tartalmazza a kötet címadó sorát, mely refrénként tér vissza a mű három pontján, kisebb variálódással pedig a vers keretét is képezi. A hiány verseként aposztrofálható, melyet groteszk elemek tarkítanak. Ízelítőnek néhány példa: bár tudják, hogy nem indul hajó, a lírai én és társa várakoznak a szellem dúlta kikötőben (Vladimirhez és Estragonhoz hasonló páros), a várakozást megunva sört isznak, mert a belső szervekkel nem rendelkező Podolszki sem veti meg a folyékony kenyeret, éjszaka a jövő generációit nevelő iskolában kísértenek, ami egy temető helyén épült. „Feketicsről nem indul hajó” - hangzik a lírai én közönyösnek ható megállapítása. Se hajó, se nagy víz, így a versénnek és társának már csak a patakocska marad, meg az álom, melyben még bármi elképzelhető: „.. .a Krivaján billegünk egy dézsában, / és azt álmodjuk, / hogy nem látjuk a túlsó partot.” A remény csak valamiféle pótcselekvés formájában nyilvánul meg, hisz Sziszüphosz munkájához hasonlóan itt is felesleges minden, mégis „Néha hajót építünk, / amit szétszedek, ha elmegy / egy kis időre meghalni. / Másnapra úgyis elfelejti, / mit csináltunk”. A lehetőségek beszűkültek, vagy talán egy soha nem is létezett dolog iránti vágy utolsó lobbanásainak lehetünk szemtanúi, mert „Feketicsről úgysem indul hajó”. A versek lírai énjét erősen foglalkoztatja az emlékezés. A Csillagok és a Hilda néni című versekben az utód elbeszéld48
