Irodalmi Szemle, 2013

2013/2 - HÍD KÖR - Srdić, Srdan: Hetty Blue (novella, Lenkes László fordítása)

HÍD KÖR

Nataša meztelen álmodik,

Is a struggle Against

Becoming an object

Becsuktam az ajtót, halkan, nehogy felébresszem álmából,

Someone else’s

Nem akarom nézni a dombokat a távolban,

Nem akarom,

Nightmare.

(Peter Kowald with Jeanne Lee - In These Last Days, 1988)

A hotel Tiaról kapta nevét, aki Széthi lánya volt, II. Ramszesz nővére. Nem tudom, ez miért fontos. Egyre csak a felvilágosítások, a felvilágosítások, a felvilágosítások, az információk, az információk, az információk. De mi ketten elszöktünk mindettől. Egy olyan hotelbe, amit 7'iíínak neveznek egy olyan öbölben, aminek Makadi a neve, mert mindennek kell, hogy legyen neve, a jachtok például női neveket viselnek Lady Jeanne, Lady Nina, Lady Nataša. Széthi lányát, II. (idősebb) Ramszesz nővérét szintén Tiának hívták. Értelmetlen mindez a nevekkel.

Makadi. M. Nataša ébred. All mine. M. Mine. Az enyém. Beth Gibbons. M a Mine-ban. Egyszerre pattog és puha.

Natasa szemei a nap szemeivel egy időben nyílnak. Árnyszínház, a nyílt tengeren. Az előadás vége.

Apám szerette a kislemezeket. A fal egyik bemélyedésében sorakoztak. A kislemezek a régi fényképekkel együtt. Afric Simone, pontosan emlékszem. Az egyik kezében egy kalapot, a másikban egy akusztikus gitárt tart. Mosolyog. Gyönyörű mosoly, csillogó fogak. Ramaya, Piranha. Az eredeti változat. Narancssárga háttér, mint az egyiptomi hajnal. Nem tudom, mit jelent a Ramaya. Valamilyen karneváli hangzavar, emlékszem. Nem ez volt az egyetlen lemez. Fényképek, száz meg száz fénykép. Az egyiken dédnagyapa. Egy ősz ember, holtfá- radtan, veszélyes bajusszal. Komoly alak. Lovat csutakol. Két barát, fekete-fehér fénykép. Ha nem lenne fekete-fehér, akkor tiszta Courbet. Afric Simone. Biztos valami sarlatán lehetett.

Tegnap este vacsora után sétáltunk egyet. Egy órát ültünk egy halászcsárdában, és úgy tettünk, mintha rákot fogyasztanánk, és helyi borokat kóstolgai nánk mellé. Nem eszünk itt. Nem eszünk, amióta megszöktünk, Natasa és én. Csak hallgatunk, és csak meztelenek vagyunk. Hazudok, hogy megszöktünk. Nem keres minket senki, csak elutaztunk. Még a feleségem sem. Még ő is tudja, hogy haza fogok menni. Tudja, hogy csak elutaztam egy időre. Majd a vacsora után (egész idő alatt hallgattunk és egymást néztük, a vacsora közben), (igen, és a kezét fogtam, az sokat jelent nekem) átsétáltunk a hotel kis utcáin. Egy

34