Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - HÍD KÖR - Barlog Károly: Őszmanzárd (novella)
HÍD KOR 1 BARLOG K.ÁR.OI- Y ŐSZMANZÁRD A szóba ajtaja hosszabb ideje zárva volt. A kulcs keresésével órák teltek el, melyek mintha napok vagy hetek lettek volna. Először a házat kutatták át, annak minden négyzetcentiméterét; áttúrták a fiókokat, átválogatták a bedobozolt, elnyűtt ruhákat, kiforgatták minden nadrág, minden kabát és felöltő zsebét, hiába. Aztán következett az udvar, majd az utca: akár a vízbe csobbanó kő körül a hullámok, koncentrikus körökben távolodtak el a középponttól, a háztól. Belestek a kövek alá, avargereblyével fésülték át a pázsitot, itt-ott ásóval még a földet is megbolygatták. De a kulcs nem lett meg. Aztán arra gondoltak, talán a német vendégeik vihették magukkal a kulcsot. Minden nyáron ez a német család bérelte ki a kétszoba-konyhás manzárdot, hónapokat töltöttek itt, és napról napra nagyobb távolságokat megtéve a nyár végére minden Ba- laton-parti településre ellátogattak. Idén a megszokottnál előbb távoztak, mert az időjárás nem igazán kedvezett a kirándulásoknak - augusztus közepe táján Klaus már olyannyira köhögött, hogy be kellett vinni az ügyeletre, féltek, hogy talán megfullad. Mindazonáltal a teljes bérleti díjat kifizették, tudták ők is, hogy utószezonban már nehéz újabb fizetővendéget találni. Talán még nem járhatnak olyan messze, fel kellene hívni őket, gondolta Albert, majd előkereste a számot, és tárcsázott. „Der Teilnehmer ist derzeit nicht erreichbar, hinterlassen Sie doch eine Nachricht” - mondta be a kellemes női hang, és ettől maga a tény is, hogy Klausékat lehetetlen elérni - és közben a kulcs is egyre távolabb kerül a maga zárjától -, kellemesebbé, vagy legalábbis elfogadhatóbbá vált. Lakatost kellene hívni, tanácsolta Albert felesége, de ő erre csak legyintett. Meg kell lennie a kulcsnak valahol - ismételte sokadszor önmagát. Lakatost hívni meg különben sem jó ötlet - a múltkor is falazni kellett, miután be találta rúgni az egyik ajtót, és az a tokkal együtt dőlt ki. „Precizitás és gyorsaság” - idézte Albert a szlogent, amelyet a lakatos névjegykártyáján olvasott -, köszönjük, de nem kérünk többet belőle! Az is lehet, hogy belülről zárták be - próbálkozott tovább a feleség. Vagy egyszerűen önmagára zárult. Az őszi szoba. így nevezte Albert felesége, mondván, hogy abban a szobában őt minden az őszre emlékezteti, kezdve azzal, hogy a szobának őszillata van; fanyarkás avarillata, meg egy kis őszi esőillat. És a fények. Dacára annak, hogy tavasz van, nyár vagy tél, az ablakon mindig őszi fények szűrődnek be. Mintha maga az Ősz lakna a manzárdjukban, innen indulna útjára, amikor eljön a megfelelő idő. Mintha innen cibálná ki zsákokban, és hintené szét a nehéz ködöket a dél-balatoni tájon. így képzelte el kislánykorában, és valahogy ez a magyarázat most is szimpatikusnak mutatkozott számára. Őszanyó magányra vágyik, és ha jól belegondolunk, máshol nem is képzelhető el a tökéletes egyedüllét, mint Magyarországon. A Dél-Dunántúlon, valahol a magyar tenger partján, egy manzárdszobában. 21
