Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - Szávai Attila: Helyemre a világban (novella)
Szávai a ti r i l a Helyemre a világban T iszta ciki volt a ballagás, a legnagyobb melegben kellett a legkényelmetlenebb ruhában lenni. Nem is értem, nagymama miért nem izzadt abban a sok szoknyában. Biztos a kor teszi. Mondjuk azért eléggé lelassult benne az erő. Sok dolgon túl van, nincs már miért izzadnia. Már a ballagás előtt mondtam anyuéknak, hogy hagyják a felesleges köröket, nem kell annyi virág, új mobil, meg ilyenek. Az általános iskolai ballagás után is úgy nézett ki a szobám, mint valami arborétum, alig győztem kiszellőztetni az édeskés virágszagot, hogy végre újra tinédzserszag lehessen (apám szerint sima ágyékszag, mindegy). Annak örülnék legjobban, ha egyszerűen csak elmennénk a strandra. Tiszta szégyen, hogy tombol a nyár, feszíti a tájat a délibáb, cuppogunk hónaljban, közben idén nem voltunk még strandon. De apámék még a tévét is elkapcsolják, ha strandot mutat a híradó. Azért nem megyünk, mert drága. Tavaly is, ha voltunk, azon spóroltunk, hogy pl. a kaját vittük, és mivel a férfiszakasznak csak egy fürdőgatyája volt, hát apámmal felváltva mentünk a medencébe. Először csak a kismedencébe, amit apu úgy hív, hogy tojásfőző, aztán a mélyvízbe. Először apám, aztán én. Senkinek se tűnt fel az ugyanolyan kisgatya. Vagy csak nem szóltak, mert lehet, hogy mindenki így csinálja. És akkor valószínűleg ugyanannyi ember bujkál az öltözők között, mint amennyi kint van a napon. Ki érti ezt. A hosszúnadrágunk mérete különbözik, az úszógatyáinké ugyanaz, ez is milyen már. Vérciki. Azt bírom a strandban, hogy miután eléggé behekkeltél, büfögsz pár szénsavasat a kólától, aztán hasra fekszel, mint egy lábtörlő. Becsukott szemmel hallgatni az emberi morajlást, ahogy több százan egyszerre beszélnek, mint mikor bekapcsolva hagynak négy raklap kisrádiót. Érzed a napozókrém kedves szagát, közben játszol a frottírtörölköző csücskével, vagy a hangyákkal, ahogy rá akarnak mozdulni a hekkmaradékra. Függőlegesbe tartod a hekkes papírt, és mire majdnem elérné a panírmorzsát, akkor fordítasz a ragacsos lapon 180 fokot. Közben csodálkozol, hogy a hangya hogy nem fárad el. A huszadik fordítás után elunod, és kidobod az egészet a kukába. Majd azzal szórakozol, hogy nézed a strandolókat, és ránézésre megtippeled, kinek mi a szakmája (tízből kettő tényleg az, aminek kinéz). A strandon az is jó, hogy a testek kíméletlen őszinteséggel beszélnek magukról és arról, aki bennük van. Már ha van valami valakiben. Némelyik úgy riszálja magát, hogy tengeribeteg lesz benne a lélek, annyit lötyögted a testrészeit. Anyu szerencsére nem ilyen, neki tartása van. 42 kiló színtiszta tartás az anyukám. Viszont, ha apu későn jön haza, akkor azt szokta neki mondani, hogy több tartás van egy fél tepsi kétnapos rakott karfiolban, mint benned. Egyszer úgy volt, hogy a nagyit is visszük, mert az anyukám anyukája, de apu szerint inkább nem kéne mutogatni. 18
