Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - Szávai Attila: Helyemre a világban (novella)
Azt is szoktam, hogy úszósapkában és úszószemüvegben lemerülök, aztán fel, megint le, megint fel. Morajlás, süketség, moraj, süket, mór, sük. Apám szerint pedig ki kellene már találni mi a jó, fent vagy lent. Magammal is így vagyok, hogy ha nem a világra figyelek, hanem magamra és a helyemre a világban, akkor egészen jól el szoktam csendesedni belül. Apa szeret strandon újságot olvasni, azt mondja, ilyen környezetben még a politikai hírek is szebbek. Anya szerint meg csak simán tetszelegni akar mások előtt, hogy mennyire tájékozott, pedig azt se tudja, mennyibe kerül egy szatyor csirkefarhát. Apa szerint azért vagyunk fiatalok, mert kell egy korosztály, aki nem ért bizonyos dolgokat. Azt külön nem értem, hogy miért nem fordítanak nagyobb figyelmet a zenére, amit nyomatnak a strandon, mármint a központi zenére. Vannak érzékeny emberek, akiknek simán el lehet tolni a napját valami sramlis diszkózenével, aztán hiába a málnafagyi, hiába a bikinivonal. Nem mondom, hogy Vivaldira nagyobb hasasokat ugranék a gyerekmedencébe, de tényleg kellene valami aranyközép. Vagy fel kellene találni a strandzenét, mint műfajt. Legyen benne napsütés, szerelem, utalás a vízre, az örömre, az aktuális virsliárakra és gumimatrac-bérlési akciókra. A lényeg, hogy valami könnyed legyen, ne foglaljon sok helyet a levegőben, így is tele van már SMS-sel meg telefonálással, internettel meg tévécsatornákkal, már kész csoda, hogy jut még hely az oxigénnek. Egyszer valahogy bent kellene maradni éjszakára. Megvárni, hogyan ülnek el a hullámok a medencékben, és odaképzelni azt a rengeteg emléket, amit otthagytak a vízben a fürdőzők. Vidám gyereksikolyokat, fiatal szerelmesek víz alatti taperolásait, a leázott napolajak literjeit, a lassan sodródó rovarflottákat, labdapattanások elhalkult csattanásain át. Mikor strand után hazamegyünk a panellakás büdösébe, mindig szomorú leszek, mintha valamit ott hagytam volna magamból. Szomorú leszek, mint egy fél pár strandpapucs, aminek elvesztették a másik felét. / / / /
