Irodalmi Szemle, 2013

2013/2 - Tőzsér Árpád: Horror vacui 4. (naplójegyzetek)

de lehet az egyik tükörkép komplementere is a másiknak: bizonyos vonatkozásokban azonos a másikkal, de más vonatkozásokban kiegészíti, pontosítja emezt. Shakespeare „tükörképei” mindkét célnak megfelelnek.

Április 16.

Egy nap sem lehet örömem üröm nélkül. Az írószövetségben megünnepeltük Grendel Lajos 55. születésnapját, köszöntőmben elmondtam, hogy ha Grendel nem létezne, akkor fel kellene találni, mert ő az a hiányzó (összekötő) láncszem a szlovákiai magyar irodalmi evolúcióban, akit az előző, idősebb s a mai, fiatalabb nemzedékek egyaránt elismernek, s aki képes egyszerre tartani a kapcsolatot a két, időben távoli szellemi tartománnyal; egy „fiatalt” a jelenlévők közül (Keserű Jóskát, a kitűnő kritikust) mindjárt karon is ragadtam, s elkalauzoltam a még távolabbi időkbe: elvittem a közeli Fő térre, s beszéltem neki a régi Pozsonyról; utána még megtartottam a délutáni óráimat. Formában voltam hát, elégedett lehettem volna magammal, ha... ha ezek után nem kellett volna vécéznem, s nem produkáltam volna megint „piros levest” (vért). Mégsem kerülhetem el hát az aranyérműtétet! De hát mi egy aranyér, mondjuk, a prosztatarákhoz képest! Telefont kaptam F. Gy.-től, Veszprémbe invitált. Mikor elmondtam neki a bajomat, azzal válaszolt, hogy neki meg két hónaponként haza kell utaznia (az USA-ba), hogy valami szerkezetet kicseréljenek a húgycsövében, s nem mondta, de éreztette, hogy prosztatarákműtét után van. Szóval hatvannyolc éves korában másnak sem fenékig tejföl az élet. F. Gy. pontosan egyidős velem, ő is 1935-ben született.

ex, Í&&OU

ti looo