Irodalmi Szemle, 2013

2013/2 - Háy János: A mélygarázs (regényrészlet)

Lassan hömpölyög az emberár keletről és délről, az európai nagy nyelvek megtörnek a messziről jött vándorok nyelvén. Lassan azok lesznek többségben, akik mások, és a végén ezek a valaha mások egy sarkalatos törvénnyel, amit többségi alapon könnyedén meghozhatnak az európai parlamentekben, megszüntetik a másság tiszteletét. Minek, már ők vannak többen, s akik korábban többen voltak, immáron azok lettek a mások. De a mostani többsség tagjai köpnek a másságra, mert ők nem akarnak másokat, ők végre csak egyet akarnak: önmagukat. Egy hatalmas világméretű kalifátust, ahol a saját törvényeik szerint irthatják az embereket, a házasságtörőket, az alkohol- és drogfogyasztókat, a melegeket és azokat, akik nem ismerik el Allah örökérvényű hatalmát, s hogy egy próféta van: Mohammed, a többi csak ócska mutatványos, vallásszédelgő. Hamarosan vége lesz, és hiába húzódtok be a palotáitokba, hiába fontok pénzkötegek- ből kerítést, egyszer minden kerítés le fog dőlni, meghasadnak Jerikó falai, s mindaz, amit építettetek, áldozatául fog esni egy új akaratnak, amely akarat már átlépte a küszöbeiteket, de ti nem látjátok, mert vakok és önhittek vagytok, saját magatok elragad- tatottságában éltek. Ahogyan a Róma maradványvárosaiban élő patríciusok sem vették észre, hogy réges-régen a vizigótok, a longobárdok, a gepidák, a kelták és germánok, az általuk lekicsinyelt és barbárnak tartott törzsek birtokába került a birodalom. Röhögtek a műveletlen és faragatlan vándor népeken, és így röhögéstől remegő és gőgtől dagadó mellkassal pusztultak ki a világból.

Azt hiszed, hogy a jóakaratból jó dolgok születnek, a rosszakaratból pedig rosszak, holott ez egyáltalán nem így van, a jóból ugyanúgy születhet rossz, mint a rosszból jó, semmi biztosíték arra, hogy ez vagy az a dolog fog megtörténni, ahogyan arról sincs tudomásunk, hogy az, amit mi jónak tartunk, azt hány ember tartja, épp ellenkezőleg, rossznak, az élete szempontjából ártalmasnak. Az történik, ami megtörténik, s az se ilyen, se olyan, csak az aktuális életakarat terméke. A meggyengült életakaratok minduntalan rajtavesztenek, ahogyan rajtavesztenek azok az emberek, akik félelemből, gyávaságból vagy a gyerekkorukban beléjük vert lelkiismeret-furdalás okán nem mernek semmit sem változtatni az életükön. Rajtavesztesz te is. Nem változtattál, és nem változtál. A harmadik világ életakaratának leszel az áldozata, a sírjaid fölött nem fognak unokák vázákat borogatni, mert nem lesznek unokáid, az a faj, amihez tartoztál, kihal, a csontjaidat muzulmán régészek fogják tanulmányozni ezer év múlva, ahogyan az avar temetőket túrják föl manapság az archeológusok, s hiába a megannyi lelet, mégsem tudják eloszlatni a gyanút, hogy tulajdonképpen avarok nem is léteztek.

10