Irodalmi Szemle, 2013

2013/2 - Falusi Márton: Amperhiány (vers)

Falusi Márton

N Y

holmi hatósági gázcsőcserébe: ezt bontják ki egyszer unokáik, mennyi hidegháborúról mesélne...!, de csak sziszeg, gázolunk bokáig

vasreszelékbe, malterzúzalékba; két centin nem múlik a boldogság - kezében mérőléccel e rossz tréfa buggyan ki melósunkból, otrombán

AMPERHIÁ

E

gyetlen elektromos készülék se kapcsolható be kétszer ugyanúgy, s ki tudja, melyik kettő működése csapja le a rendszert - szól húgyagyú

villanyszerelőnk Hérakleitosszal,

Jézus szamarával hülyén iáz, energiajogból fennen kioktat: állampolgárként az amperhiány

többletfogyasztása orvosolható harminckét egységig díjtalanul; neoncsövünkben párzik anód, katód, animus, anime villanya gyúl;

négyszemközti, kis viharok áztatják batikolt térítőnkét egy éve, tekintetünk sarkait, a házasság magasfeszültségű vezetéke

le fog szakadni, Makkosmáriától Gellérthegyig ível pózna nélkül, álmom János-hegyén kevély kilátó, völgyébe drótkötélpálya épül,

szimulátorán tesztelhetjük, meddig terhelhető függőidegvasút, mobilom milyen gyorsan tudja szedni az áramot, s vitánk úgy elfajult,

hogy egyre több időt tölt fülünkben a szó, mit egymás fejéhez vágunk, bizony a házastársak meghülyülnek, nyílt időtörésük belefájdul

kiborítva a szennyestartó zsákot, legombol rólam újabb tíz rugót; felhívsz: mi lenne itthon?, a szokásos, lesz okunk összeveszni, légy nyugodt;

mind több szó ég ki ékes füzéredből, szoros kapcsolású vaksüketek gyanánt társalgunk, míg odabenn eldől, fölszúrják-e gyulladt bal fülemet;

ne kérdezz!, válaszolni úgysincs kedvem, hemzsegő körténk féregtől hasadt, izzószál a Szó a Nevesítetlen krómozott üvegburája alatt;

elköltözzünk?, hová?, bánja kánya!, üres szerelmünket téliesíted, sót öntesz kagylóba, kloákába, leengedsz bojlert és kifürdött szívet.

először az ép fület gyógyíthatom - int magánorvosom jóbaráti derűvel, maceráit hallójáraton át szűzi dobhártyámig ellátni;

11