Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - Háy János: A mélygarázs (regényrészlet)
tudják, csak azt akarják, hogy a társadalombiztosítástól ennek a nyomorultnak a révén jussanak nagyobb összeghez. Az életben tartás ebben az esetben egyenlő a szenvedés idejének meghosszabbításával. A rokonok nem tudják, hogy a folyamat visszafordíthatatlan, minden héten bemennek a beteghez, visznek finom húslevest, mert arról mindenki tudja vidéken, hogy gyógyszer. Néha úgy vélik, van valami javulás, holott persze semmi, és a szenvedés ideje alatt újabb összegeket adnak az orvosoknak, s ezzel a társadalombiztosítástól megszerezhető pénzen túl is arra késztetik a kórház dolgozóit, hogy a lehető legtovább húzzák a halál felé való vergődést. Te támogatod ezeket az intézkedéseket, hogy minél rosszabbul éljenek azok, akik már amúgy is rosszul élnek, hogy olyan oktatási rendszer legyen, amiben a felemelkedés minden csatornája el lett zárva. Ugyan már, mért akarnának az elesettek nem elesettek lenni? Ha ők nem lesznek elesettek, ki lesz helyettük elesett? Nekik kell annak lenniük, mert ők olyannak születtek. Egyszerűbb, ha minden marad így, mint örökösen azzal bíbelődni, hogy koldusból csinálni királyfit, és fordítva. Nem egy mesekönyv az élet, hogy bármi megtörténhessen benne. De kár is erre szót vesztegetni, téged amúgy sem érdekel ez az egész, mert a te kölkeid külföldön tanulnak, s eleve olyan képzésben lesz részük, amelynek következtében, még ha akarnának, se süllyedhetnek az esélytelenek szintjére. Ez az ország, amely egy jelentéktelen európai ország, kár is megnevezni, egy azon országok közül, amelyek lakosai országuk kicsinysége ellenére azt hiszik, a kultúrájuk, a nemzeti tradícióik, valamint a különleges szellemi és fizikai teljesítményük országukat a világ legnagyobb államai közé vagy inkább fölé emelik. Ennek a jelenet éktelen országnak a leendő vezérkara a világ legjobb egyetemein tanul, s olyan tudással, pláne olyan öntudattal érkezik vissza az országba, hogy gond nélkül elfoglalhatja a neki kijelölt irányítói pozíciókat. A hagyományos tanulási szisztémában képzett állampolgárok fel se mernék velük venni a versenyt, már látványra eleve vesztésre állnak, s ne gyere elő a Dávid és Góliát üggyel! Aminek valamelyik fele bizonyára merő hazugság, vagy Dávid nem volt olyan aprócska, vagy Góliát nem volt olyan óriási, a parittyáról szőtt legenda meg teljességgel hihetetlen, egyszerű mese, amit a régi írástudók beemeltek a bibliába, hogy ezáltal egy életen keresztül fenntartsák az elesettekben az illúziót, hogy megváltozhat a sorsuk, csak parittyázni kell megtanulni. Nem, a te gyerekeiddel senki nem tudja felvenni a versenyt, és ez is volt a célod, mert ilyen vagy. Kikelsz magadból, ha valaki megkínoz egy kóbor kutyát, holott egy tű érőt sem tennél azért, hogy jobb legyen körülötted a világ. Neked tetszik, ami van. Pont ilyet akartál. Bár soha nem szalasztód el az alkalmat, hogy panaszkodj, hogy arról beszélj, az új adók mennyire megnehezítették a te életedet is, és ha ez így megy tovább, megszűnik a középréteg, ami mégiscsak az európai társadalmak alappillére, s mi lesz így ebből az országból, s tágabb értelemben az egész Európából. A hétvégi vendégeskedés során a zöldövezeti lakásod kertjében, mert épp elérkezett a kerti összejövetelek ideje, s te szereted megcsillogtatni a grillező-tudásodat, hogy elkápráztasd a vendégeket, főleg a férfi vendégek feleségeit, s ott pöífeszkedsz az égett hússzagban, vagy épp síelés után a hüttében sörözgetve hozzád hasonló, ebben az évben extraadókkal megtépázott sorsú emberekkel, panaszkodsz, hogy mennyire nehéz és egyre nehezebb. Ezt a téli egyhetes síutat, tényleg 8
