Irodalmi Szemle, 2013
2013/12 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Brutovszky Gabriella: „A múlt nem azért fontos, hogy bármit is jelentsen, csak a tükröződés által nyert értelmet...” (Csobánka Zsuzsa Majdnem Auschwitz című kötetéről)
BRUTOVSZKY GABRIELLA ÍZLÉSEK ES POFONOK „A MÚLT NEM AZÉRT FONTOS, HOGY BÁRMIT IS JELENTSEN, CSAK A TÜKRÖZŐDÉS ÁLTAL NYERT ÉRTELMET..." N e dőlj be magadnak. Ne hidd el, amit hallasz, amit gondolsz. Figyeld, mekkora lehet a léc, amit magadnak állítottál fel, és minden pillanatban úgy élj, hogy ha eljön az ideje, át tudd majd ugrani. Akartam Editet. És igen, boldog akartam lenni. De ha a sajátomra gondolok, az a léc irgalmatlanul magasan van. Azt hittem, túl lehet élni Krakkót. De a Visztula össze sem hasonlítható a Dunával. És Krakkó egyszerűen bennem van, kiirthatatlanul, megtagadhatatlanul.” A Majdnem Auschwitz című regény az idei 82. Ünnepi Könyvhétre jelent meg, szerzője Csobánka Zsuzsa, aki a korábbi költői működése után immár második alkalommal fordul a próza felé. A 2011- ben megjelent Belém az ujját (2011) című regény után a Majdnem Auschwitz is az előző kötethez hasonló szerkesztettséget és tudatos alkotói folyamatot tükröz. A könyv legizgalmasabb és egyben legnehezebben megragadható momentuma a szöveg lírai fonákja, amely emlékképek, pillanatnyi benyomások és hangulatok formájában érhető tetten. Az epikus szöveg lírai betétei egy fragmentumszerű, töredezett, asszociációkkal teli szövegvilágot teremtenek, melyben az olvasónak kivált fontos szerepe van. Az olvasás aktusa egyben egy önmegismeréshez és önfelismeréshez vezető út, melynek keretét a láger-élmény intenzitása és az önmagam és mások meg(nem)értésének fókuszált- sága alkotja. Amikor a szálak összefonódnak, az olvasóban is megérik egy folyamat, melyben tudatosítja a történetek és az emlékfutamok egymásra épülését és reflektáltságát. A szöveg játszik az olvasóval, nem hagyja magát, és nem adja meg magát. Míg az olvasó (ha nem is tudatosan) az egyes helyzetek, emlékek, érzések megragadására törekszik, a folyamatosság, az asszociációk sokasága ezt nem teszi lehetővé, és a befogadó a szöveg áldozatává válik. Ez a poétikai pókháló azonban néhány fejezetben magát az olvasás aktusát is megmérgezi, és az olvasó úgy érezheti, nem képes megbirkózni a szöveggel, mivel elveszik az emlékképek, a hangulati egységek tömkelegében. Csobánka Zsuzsa új regénye azt a beszédmódot ragadja meg, amelyet érzékszerv nem észlelhet, test nem érzékelhet. Azt a belső gondolatmenetet, belső hangot, mely mindegyikünkben lejátszódik különböző sebességben és formában. A kognitív kamera, amely az agyunkban 92
