Irodalmi Szemle, 2013
2013/12 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Lovas Enikő: Ki játszik velünk? (Pintér Béla és Társulata A 42. hét című előadásáról)
ÍZLÉSEK ÉS POFONOK ...........................................................................^ LO VAS ENIKŐ Kl J ÁT S Z I K V E L Ü N K? (Pintér Béla és Társulata A 42. HÉT CÍMŰ ELŐADÁSÁRÓL) „A színész nem ember, aki eljátszik egy szerepet, hanem egy lény, akitől a hideg kiráz. [...] A színházban titok van, varázslat, őrület, amitől megrendülünk, mert megértjük, hogy az élet irracionális. A lényegről nem tudunk beszélni, arról színházat csinálunk.” Bocsárdy László IN y itójelenet. A színpadon Gábor atya lila papi ornátusban adventi misézik, pontosabban, hordja össze kazalba a visz- kettetően hülye közhelyeket, miközben a hívek közössége - azaz a színházi előadásé - percről percre egyre hangosabban köhög. Ettől az atya hisztériás rohamot kap, és előbb istentelenül lehordja a híveket, majd látványos gyónásba kezd, megvallja az unokahúga iránti bűnös szenvedélyét, amely vallomás, főleg az altesti történésekre utaló részletgazdagsága miatt, egy fokkal még viszkettetőbben fáj és röhögtet. A közönség kissé megszeppenten mulat. A nézőtéri köhögést nyilvánvalóan beavatott játékosok kezdték, aztán persze terjed az, mint a pestis. Kis trükk, de jó trükk Hatásos. Közben kiderül, hogy Gábor atya még a színpad viszonylagos valóságában se valós személy, hanem Vargyas László színművész, alias Boci (Thuróczy Szabolcs), mi pedig most egy tévés szappanoperába néztünk éppen bele. És akkor már benne is vagyunk, mindannyian, a pintéri játékban. Úgy is, mint varázslatban, és úgy is, mint behúzva a csőbe. Pintér Béla és Társulata tavaly bemutatott, az idén pedig több rangos díjat nyert darabja A 42. hét. A 42. hétben születnek meg azok a magzatok, akik a fogantatástól számítva kitöltik a teljes kitölthető időt az anyaméhben. (Utána a magzat túlhordottá válik.) A 42. hét tehát eredendően a krízis ideje, dráma viszont abból a történésből lesz, hogy ki hogyan jut el ebben a darabban a saját „42. hetéig”. Az egész persze nem ilyen merőben metaforikus, mint ahogy én ezt itten elővezettem. Tényleg vannak várandós kismamák Pintér Béla darabjában, Ágika, azaz „Ógiká” (Enyedi Éva), a Rozsnyóról Magyarországra települt szülész-nőgyógyász főorvosnak, Tamásnak/„Támósnak” (Friedenthal Zoltán) a kezdődő anyaságában boldog és ügybuzgó felesége, valamint Lola (Stefanovics Angéla), aki, mielőtt teherbe esett volna a nyikhaj Sanyitól, „Ascher Tamásnak tervezett díszletet”, és aki, mivel Sanyi elhagyta, szabadulna is már megfele az egész terhességtől, csak nem lehet, mert betöltötte az abortusz legális elvégzéséhez szükséges 12. hetet (egy újabb betelt idő). 84
