Irodalmi Szemle, 2013
2013/12 - Szávai Attila: A csillagász (novella)
S závai Attila A CSILLAGÁSZ A. csillagász az erkélyen ül és unatkozik. Az első szeptemberi esték már évek óta különös érzésekkel töltik el. Egyrészt örül, mert egy ideje nem bírja a kánikulát, másrészt pedig ráront az idő múlásának különös élménye, amitől rendre alábbhagy a hangulata. Késő este van, hetedik emelet, könnyű esti szellők járják a környező épületeket, könnyű esti slágerek szólnak a kereskedelmi rádiókból, könnyű esti borokat isznak az erre fogékonyak, könnyű esti szeretkezésekkel szórakoztatják egymást fiatal és kevésbé fiatal szerelmesek. A csillagász hetedik emeleti erkélyéről több tucat szomszédos lakás ablakára van rálátás, több tucat másik erkélyre, ahonnét, ha azoknak igényük lenne erre: több tucat másik lakó fürkészhetné a szomszéd lakosságot. Nem tolako- dóan persze, hanem csak kíváncsiságból, játékosan, ahogy a csillagász szokta nézni a távoli galaxisokat. Az emberek csak ritkán kíváncsiak őszintén, békével másokra, jut most eszébe. A csillagász ásít, rázárja látcsövét a nyári égbolt tüneményeire, ujjbeggyel lassan végigsimít a kívánságlistán, amit az idei hullócsillagokat követően írt egy papírra. Felvont szemöldökkel sóhajt, gémberedett tagjait nyújtóztatja, és arra gondol, utánanéz a tegnapelőtti csirkepaprikás maradékainak. Evés közben eszébe jut, hogy a kora őszi estéket ismét távcsöve nélkül fogja az erkélyen tölteni, illetve, egészen pontosan - áll meg szájában a falat - azzal a bizonyos belső távcsővel. Eszébe jut valami erről a bizonyos belső távcsőről, elmosolyodik, a késheggyel szmájlit rajzol a szaftból a tányér peremére. A szaftmosoly lassan konyul le, ahogy lefolyik a zsíros lé, vissza a tányérba. Ezt látva a férfi a múltba réved. A csillagász az elmúlt ősz folyamán több közös vacsorát költött el egy nővel. Az egyik ilyen alkalommal, a második pohár bor fogyasztása közben részletes előadásba kezdett a vele egykorú matematikus aggleánynak arról, hogy olyan ez a lakótelep, mint maga a világűr. Mármint, hogy minden család egy külön naprendszer, a központi égitest körül keringő bolygókkal. És, hogy mindegyik ilyen bolygó (tehát az adott családtag) folyamatos mozgásban, változásban van, egy előre meghatározott pályán. A csillagász külön kitért arra, hogy minden ilyen családi naprendszerben vannak lakható és kevésbé lakható égitestek. A lakhatók között persze vannak a ridegebbek és az egészen buják, élettől duzzadóak Eddig bírta az ötvenes matematikus aggleány - egy közeli naprendszer ridegebb bolygója, 30 éves (szintén agg-) leánya viszont bizonyíték arra, hogy valamikor lakható égitest volt -, további szép estét kívánt, majd a szokásosnál határozottabban csukta be maga mögött a bejárati ajtót. A középkorú nő legutóbb akkor robogott így el, mikor a férfi a harmadik pohár bor után közelebb húzódva, mintegy bizalmasan súgta a matematikusnő bal fülébe - hét centivel az ametiszt fülbevaló fölé 66
