Irodalmi Szemle, 2013
2013/12 - Szávai Attila: A csillagász (novella)
hogy bizony, képes meglátni a végtelent egy fazék kifutni készülő medvehagymás répakrémlevesben is. A csillagász újabb pohár bort töltött magának, rövid, hunyorgó pillantást vetett a bejárati ajtón lifegő, a Hold felszínét ábrázoló domborzati térképre, majd azon elmélkedett, hogy a matematikusnő rendszeres visszatéréseiben van valami egy bolygópálya ellipsziséből, amit újra és újra befut az égitest. A többit már papírra írta, mert félő volt, hogy elfelejti. Hogy elfelejti tehát azt: minden egyes ember egy külön univerzum, saját fizikai, kémiai, teológiai és polgári törvényekkel, egyéni arányú összetevőkkel, egyéni arányú filozófiai sarokigazságokkal, saját bejáratú angyalokkal és szentekkel. A csillagász évek óta töltött el hosszú őszi estéket a hetedik emeleti erkélyen (néha, egészen lelkes pillanataiban terasznak nevezte), eltűnődve az alatta elterülő szférákon. A sárgásán világló konyhaablakokon, a kékesen vibráló nappalik függönyein, a sejtelmesen derengő hálószobákon (gondolatban a távolodó matematikusnő szelíden ringó csípőjén). Hogy tehát miféle erők dolgozhatnak éppen azokban a légterekben, miféle sorsok és miféle egyéni törvények. Úgy tekintett ezekre, mint csillagokra, melyeket kissé idegen, távoli, de mégis oly ismerős erők tartanak fent. A csillagász most visszaül az erkélyre (a teraszra, egyszer élünk) naprendszerei, univerzumai közé, boldogan, de azért kissé fáradtan a hosszú estétől és az elfogyasztott csirkepaprikástól. Hátradől székén, felnéz az égre, és arra gondol, talán van valahol egy nála jóval nagyobb fantáziával (és lássuk be, sokkal pontosabb belső távcsővel) bíró megfigyelő, aki most éppen őt, a csillagászt figyeli és közben mosolyog. így alszik el a csillagász az erkélyen (teraszon), alatta és körülötte a késő esti város, mentőautók szirénázásai, részeg hajléktalanok vonyításai, hangos nevetések, csendes hálószobái sikolyok, születő és kihunyó csillagok milliárdjai. □ GAYLE JUSTIN (USA): ELLENTÉTES ÁRNYAK vegyes technika, viíszon, 2015 67
