Irodalmi Szemle, 2013

2013/12 - Grendel Lajos: Úton a semmi felé (regényrészlet)

alábbis Attila belemagyarázta, de olyan szenvedéllyel, aminek a valósághoz alig volt köze. Csöpi hirtelen öregedett meg. Órák hosszat ült a támla nélküli széken, és „feste- gette magát”, mint egy cirkuszi műlovarnő, hogy minél jobban tetsszen a közönségnek. Ezúttal Tominak, hiszen, bár az unokatestvére volt, régen nem találkozott vele.- Ötvenéves leszel? Azelőtt az ötvenéves embert aggastyánnak gondoltam - mondta Csöpi. - Én jóval idősebbnek érzem magam.

Hát ezt nem kellett volna mondania. Attila arra gondolt, hogy ez már az önsajnálattal rokon picsaság. Tomi két nappal a születésnapja után meghívta egy argentin vendéglőbe. Az argentin vendéglő a Hviezdoslav téren volt, és sokkal szerényebben nézett ki az egyébként meglehetősen borsos árainál. Éppen elvonulóban volt egy vihar, még esett az eső, de a teraszra nem, csak a szélére. „Jó félórát késtünk” - mondta Attila, de Tomi nagyvonalú volt, legalábbis annak látszott. Csöpi mentegette magát, az utóbbi időben mindig elkésem, mondta, öregszem, tette hozzá egy kis sértődöttséggel, már sehová sem sietek. Attila másképp gondolta, de jobbnak látta csöndben maradni. Tomi balján egy ismeretlen nő ült, aki nem tudott magyarul. Tomi hol szlovákul beszélt, hol magyarul, összekeverte a két nyelvet, mint sztrapacskát a marhapörkölttel.- Válók - mondta a világ legtermészetesebb módján, mintha nagy gyakorlata lenne a válásban.

Csöpi megrezzent, Attila meg úgy fogta fel a dolgot, mint aki keresi a kornak megfelelő viselkedést. Ha válik, akkor válik. Ma sokkal többen válnak, mint húsz vagy negyven évvel ezelőtt. Igyekezett nem feszélyezni magát.- Elég nagy cirkusz volt. De most már egy hónapja külön élünk.

Ha nem lett volna mellette Csöpi, sokkal lazábban vette volna az ilyesmit. Elvégre nem inge, ne vegye magára. De Csöpi vele volt, és ezúttal, ha tetszik, ha nem, a Tomi bejelentése gellert kapott, mert Csöpi is hallotta, és rá másképpen hatott. Szinte megmerevedett a székben. Ezt nem kellett volna Tominak bejelentenie... Az izmai kifeszültek, az ajkára pedig egy jól ismert mosoly telepedett, de csak Attila tudta, hogy ilyenkor a rosszullét kerülgeti.- Nincs igazam? - hergelte fel magát Tomi még jobban. - Az élet megy tovább. Hát, jó katolikus nem vagyok - tette hozzá félig cinikusan. Csöpit dühítette, de nem szólt semmit. Attila pedig már megszokta Tomi cinikus megjegyzéseit, sőt, már-már hiányzott neki, ha elmaradtak Tomi megállapításainak végéről.

Az ismeretlen hölgyet Jarmilkának hívták. Eleinte nagyokat hallgatott, majd fokozatosan átvette a beszélgetés irányítását. Intelligens volt, egy csepp humorral, ami az intelligenciájából nem vont le semmit, inkább kedvessé tette. Attila mégis gyanakvóan hallgatta, hogy októbertől Tomi mellett lesz tanácsadó. Így kell csinálni, gondolta rosszmájúan. Tanácsadónak Tomi nevezi ki, abba senkinek nem lesz semmilyen beleszólása. Sült marhahúst rendeltek, kissé véresen, nem egészen átsütve. Pont úgy, ahogy a marhahúst Argentínában enni kell. Hozzá argentin vörösbort, mely finom volt és tüzes, de egy kissé kevésbé finom és tüzes, mint a chilei vörösborok. Legalábbis Tomi ezt mondta, mert Attilának mindegy volt, argentin-e vagy chilei. Azonkívül nem