Irodalmi Szemle, 2013

2013/12 - Grendel Lajos: Úton a semmi felé (regényrészlet)

Grendel Lajos

ÚTON A SEMMI FELÉ

(RÉSZLET)*

Először azt hitte, hogy csak ő akarja, pár nap, pár hét, no jó, egy hónap, legfeljebb kettő. Őt is megrázta Bandi halála, bár másképpen; erre, ha nehezen is, de rájött. Rájött, hogy Attila és Csöpi, miközben ugyanazt a személyt gyászolják, mégis különbözőképp viselkednek. Attila el szeretne rugaszkodni a holtpontról. Csöpi ezzel szemben nem változott. Talán tényleg másmilyen vagyok, vélte Attila. Vagy tán puhább fából faragták Csöpit? Úgy gondolta, csak a nehéz helyzetben ismeri magát meg az ember. Bandi halála ilyen volt. Nem lehetett mit kezdeni vele, megakadt a torkodon. Csupán fulladozni a halálig? (Vagy elfelejteni erőszakkal, de ki tudja, mikor tör elő újra? Öt év múlva? Tíz év múlva?) Attila tehát türelmesen várt. „Még nem engedem, hogy idefeküdj mellém.” Attila megértette, Csöpit nem kellett megalázó helyzetbe hoznia, noha a megalázóbb helyzet azért az övé volt. De mindez nem számított. Még szerette Csöpit. Eltelt egy év Bandi halála óta, s ő megkérdezte Csöpit, túltette-e magát rajta. A gyász ott van minden gondolatában, mondta, de túl kell lépni rajta. Csöpi csak hallgatott. Ő ezt nem találta tartalmatlan gesztusnak.- Még egy kis türelmet kérek - mondta.

Na persze ez is régen volt. Csöpi szavait sem lehetett pontosan idézni, mert az idő kikezdi a szavak értelmét. Hozzátold egy jelzőt, elhagy egy fontos igét - szóval lehet, hogy más is volt, s az ember emlékezete nem olyan biztos, mint a leírt szó. De hogy is írta volna le? Az élet nem szüntelen írásból áll, meg is tébolyodna az ember, ha az élet szüntelen írásból állna! Szóval egy biztos. Az, hogy nem készült fel. Ezt megjegyezte magának, mert ez volt a lényeg. Csakhogy teltek-múltak az évek. Lehet, hogy ez nem tűnt föl Csöpi számára, de Attila számára annál inkább. Egy idő után rájött, hogy Csöpi megfeneklett Bandi halála napján, és nem lehet onnan kimozdítani. Elfelejtette volna, hogy maga is élő anyag? Már rászáradt a ruha, mint egy öreg fára a törzse. Tomit évek óta nem látta már. De nem Tomi miatt, hanem, mert úgy alkalmazkodott Csöpihez, hogy bezárt maga mögött minden ajtót. Attila ötvenéves lett. Bizonyos értelemben a férfikora deléhez érkezett el, innentől fogva lefele visz a szekér, bár még jó ideig abban az illúzióban ringathatja magát, hogy az idő ötvenéves korában megáll és hosszabb ideig vesztegel. Hogy fiatalabbnak hazudja magát, és ezt azonnal észreveszik a valóban fiatalabbak. Pedig nem őszült meg az összes hajszála, nem növesztett túlzott, az alteste körül sűrűsödő zsírpárnákat, magyarán egészséges volt, mint egy húszéves fiatalember, nem lett cukorbaja, még nem koptak el a porcai, és öt kilométert legyalogolt anélkül, hogy a fáradtság legyűrte volna. Néhány nappal ötvenedik születésnapja előtt

' Grendel Lajos készülő regényéből az előző részletet 2013/11-es számunkban közöltük. - A szerk.

61