Irodalmi Szemle, 2013

2013/12 - CSODA - Czinki Ferenc: „Az is gyanús, ha egy történet szép" (tanulmány)

CSODA

11 Czinki Ferenc: A kakassal kezdődött. In Kalligram, 2013. április.

12 Darvasi László: A Lehetséges Cirkusz Alapítvány előadása. In Holmi, 2012. szeptember.

dig ironikus helyzetekbe kerülnek, még a tragédián belül is. Júdás szitát próbál javítani, és ócska szögekkel kell bajlódnia, Malkus tulajdonképpen szerelmes a Getsemáne-kertbe, a vén sírásó pedig annyira megsértődik, hogy hibátlan sírját nem találják alkalmasnak Jézus számára, hogy a jelek szerint képes lenne a sziklát is elmozgatni a bizonyos barlang elől, hogy helyére tegye a becsületét. Darvasi ebben a ciklusban a legeredetibb, itt állítja leginkább a feje tetejére az általunk ismert világot, miközben ilyen befejezésekre képes: »A fiú megcsóválta a fejét, majd visszagyalogolt a városba. Különben az ünneplő köpenyében volt, büszkén lépkedett a nyüzsgő, ordítozó utcán. Szebb lett a világ. És azt is gondolta, föltétlenül elbeszélget az öregemberrel. Hogy is volt azzal a hatalmas sziklával a barlang előtt? Hogy is volt?«”11

A továbbiakban már meg sem lepődünk azon, hogy a készülő új regény egyik, a Holmiban megjelent részletében a Lehetséges Alapítvány Cirkusz igazgatója így panaszkodik a titokzatos Sárga Jézusnak: „Tudod, én mindig abból nyerészkedtem, hogy megszokottá tettem a csodákat. Ne csodálkozz, csak bízz benne, ezt mondtam mindig magamnak. Ma, holnap és holnapután is ugyanaz a csoda.”12 A cirkusz, a fogyasztói csodák mestere a szövegben tehetetlen, túl sok volt az előre gyártott csodákból, már nem tudja felvidítani, motiválni búskomorságba zuhant dolgozóit. Az is gyanús, ha túl vidám mindenki. És már a Sárga Jézus sem segít. „Varázs igazgató még mindig térdelve szivarra gyújtott. Majd fölállt, a vállát ropogtatta. Nézegette a szaros nadrágját. Nem is lenne nagy marhaság megkínálni a Sárga Jézust. Együtt szivaroznának, eregetnék a füstöt, és nyakon vannak szarva a csodák, a megszokottak is, az egész kibaszott cirkusz. Rohadj meg, művészet.”

Itt állunk most, ezen a képzeletbeli ponton, a művészettől és a csodáktól kissé megfáradva, szaros térddel, de mégis hittel, bizalommal, és kíváncsian várva a csodát folytatást.

22