Irodalmi Szemle, 2013

2013/1 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Szűcs Balázs: A távolból (Arnold van Gennep: Átmeneti rítusok; Ruth Benedict - Mori Szadahiko: Krizantém és kard - A japán kultúra újrafelfedezése)

i Z I ľ S li K E S P O F O N O K

Szűcs Balázs Péter

A TÁVOLBÓL

A

rnold van Gennep (1873-1957) és Ruth Benedict (1887-1948) munkája egyaránt antropológiai klasz- szikus. De vajon érdemes-e elolvasni a könyveket csupán azért, mert klasz- szikusok? Aligha. Ám úgy gondolom, mindkét munka megérdemli az olvasók figyelmét: egyrészt segíthetnek megérteni és elfogadni az idegen kultúrákat, s ezáltal a világ sokféleségét, másrészt megkönnyíthetik, hogy saját kultúránkat elfogulatlanabbul szemlélhessük. Az Átmeneti rítusok (Les rites de passage, 1909) egy kulturális jelenségcsoport megvilágítására, a Krizantém és kard: A japán kultúra mintái (The Chrysanthemum and the Sword: Patterns of Japanese Culture, 1946) pedig egy konkrét kultúra értelmezésére vállalkozik.

I.

Az Átmeneti rítusok klasszikus tudományos mű, de ez nem jelenti azt, hogy csak a társadalomtudományi könyvek gyakorló olvasóinak szól. Van Gennep vezette be az „átmeneti rítus” fogalmát, s elsőként mutatott rá annak az ember életében játszott alapvető szerepére. Az emberi élet nagy fordulói (melyek lehetnek biológiaiak, mint a születés vagy a halál, de lehetnek kulturálisak is, ahol a társadalmi státus változik, mint például a házasság esetében) van Gennep meglátása szerint rituálisan szervezettek, s

munkájában ezt a szervezettséget világítja meg.

Az átmeneti rítusok három fázisát különbözteti meg: elválasztó, határhelyzeti és befogadó rítusokról beszél. Az első fázis, az elválasztó rítus elkülönbözteti a személyt korábbi státusától, a második szakasz egyfajta lebegés a senkiföldjén, a harmadik fázis pedig megváltozott feltételeket, s új társadalmi pozíciót jelent. Érdemesnek látszik megemlíteni, hogy a második, azaz a határhelyzeti (liminális, küszöbjellegű) szakasz vizsgálata kitüntetett szerepet kapott az 1960-as évektől meginduló szimbolikus antropológiában, elsősorban Victor Turner (a „liminalitás” fogalmát középpontba állító) munkásságában.

Van Gennep részletesen ír a rítusokról, a materiális átmenetről, az egyén és csoport kérdéséről, a terhesség és a szü- lés/születés időszakáról, a beavatási rítusokról, az eljegyzésről és a házasságról, a gyászról és a temetésről, s végezetül, az utolsó fejezetben tárgyal néhány további, sajátos átmeneti rítuscsoportot. Van Gennep hatalmas szakirodalomra támaszkodik, s számtalan példát vonultat fel, méghozzá a legkülönfélébb kultúrákat és népcsoportokat egymás mellé állítva, ennyiben erősen emlékeztetheti a magyar olvasót James G. Frazer Az Aranyág című klasszikusának módszerére, vagy a vallástörténész Mircea Eliade műveinek eljárásmódjára.

94