Irodalmi Szemle, 2013
2013/11 - ELSÜLLYEDT SZIGETEK - Csehy Zoltán: „Valami rejtélyes vonzalom” (tanulmány)
ELSÜLLYEDT SZIGETEK egységet képező metafora a két hős megjelenítésében. Bercsényi indulójában Rákóczi a haza száját jelképezi: „Rákóczi! szavadra dicső daliák / Égnek száguldani a csatatűzbe”. A Harmodiosz és Arisztogeitón, avagy a zsarnokölők pozíciója ugyanebben a versben ölt testet: „Én népem, / E nap - zsarnokid halála!” A test metaforarendszere azonban nem pusztán a haza teste és a hős teste között áll fenn, hanem a felerősített barátságretorika egyes testei között is, mely különösen a Rákóczi keserve Bercsényi halálán című versben erőteljes (igaz, ebbe belejátszik az antik hagyomány is). Bercsényi itt Rákóczi karjának ereje, lelkének fele, majd az eksztatikus szerelmi költészetet idéző hévvel bekövetkezik a testek teljes „egyesülése”, a teljes azonosulás: „Eggyé lettünk, Egy minden tettünk, Együtt ítél a nagy Ég felettünk.” Illetve: „Szívem a szíveddel Együvé forradott”. A verset egy iszonyú erejű látomás zárja, a sírból „lángszellem” emelkedik ki, és megcsókolja Rákóczi homlokát. Ez az oszthatatlanság részhalált eredményez, az én egy részének elsorvadását, és tudatosul az önmegvalósításba befogadott másság kitörölhetetlen hiánykomponense. A létezés a hiány (és végeredményben a hiányból fakadó felismerések rendszerének) szorítása. Thaly kötetkompozíciós elvei szerint a vers után a Bujdosók siralma következik Rákóczi haláláról: textuálisan tehát bekövetkezik az „együtthalás”. A szinekdochikussággal való játék, a nagy egész reménytelen helyreállítását tükrözi. Rákóczi „fejfájára csak egy R betű van írva”. Ez a szinekdochikus megoldás ismét antik gyökerű, a római légiósok hadijelvényeinek R-betűjét idézi, mely Rómát hivatott reprezentálni. A másság megjelenítése szempontjából tanulságos A Dervis-kapitány című vers: a másság előbb kiűzetik,
