Irodalmi Szemle, 2013
2013/11 - ELSÜLLYEDT SZIGETEK - Csehy Zoltán: „Valami rejtélyes vonzalom” (tanulmány)
ELSÜLLYEDT SZIGETEK ben alighanem épp a kuruc kori költészet megítélésének rendszeres és módszeres (szinte folyvást szélsőségekig felfokozott) átpolitizálódása a legerőteljesebb. Miközben Thaly maga is ötvözte múltértelmezését a jelen politikai mozgásaival és ideológiai kívánalmaival, utódai, akik ezt a szemére vetették, sokszor maguk sem jártak el jobban. A nacionalista misztifikációt lényegében a marxista misztifikáció váltotta fel: ami egyértelmű és kézzelfogható eredményként könyvelhető el, az egyelőre jóformán csak az ideológiától függetleníthető textológiai-filológiai aprómunkában keresendő. Az irodalomtudományi értelmezői stratégiák örvendetes sokasodásával és nyitottságával egyre világosabbá válik az is, hogy immár szükségszerűen és egészen radikálisan kettéágazik majd Thaly, a történész és Thaly, a költő megítélése. E furcsa helyzet kialakulásának köszönhetően, mielőtt a tanulmány tulajdonképpeni tárgyára térnék, szükségessé válik egy hosszabb (ám még így is vázlatos), távolabbról induló bevezető. Az 1964-es akadémiai irodalomtörténet2 óta a kuruc költészetet a marxista szemlélet felszabadított keretei közt vagy annak eredményeit módosítgatva, korrigálva szokás értelmezni még az ideológiai ballaszttól való megszabadulás után is. E terepen Thaly nem pusztán mint szöveg-, hanem egyenesen történelemhamisítóként, tipikusan sötét lelkű retrográd figuraként jelenik meg, szinte mániákusan démonizálva, tudományos fóbiával átitatott száműzetésre kárhoztatva. „A Rákóczi-sza- badságharc jellegzetes emlékeinek nem a meg sem született nemesi versek, hanem a romantikus-nacionalista elképzeléseknek legkevésbé megfelelő népies énekek bizonyulnak” - szögezi le Varga Imre, aki a népi kuruc- ság (ugyancsak) fetisizáló ideológiájának leghangosabb szószólója.3 A kontextus primátusából fakadó elemzések a szövegek irodalmi, esztétikai dimenzióit vagy hanyagolják, vagy zömmel megelégszenek a „népies” kategória örömteli demonstálásával. A népi kurucság ideologikumának kizárólagosítására való törekvés, ha nem is arat osztatlan diadalt, a népi kurucság magasabb fejlődési fokra helyezése irodalmi szempontból minden tekintetben evidensen legalább annyira eltúl; Klaniczay Tibor (szerk.): A magyar irodalom története 1600-tól 1772-ig. Budapest, 1964, Akadémiai. 3 Varga önre: Népi kurucság és katolikus népiesség. In Klaniczay Tibor (szerk.): i. m. 473.
