Irodalmi Szemle, 2013

2013/1 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Mizser Attila: Féktáv (Tözsér Árpád: Fél nóta)

I Z L E S E K

ÉS POFONOK

a következő sorok: „Zsiger-kertekben, testmélyben, estig / bolyong fél-ébren. S múltja véle. / Csontkordé. Zakog. Visszafekszik. / Csontpokol. - Nem tudja, hal-e, él-e?” (18.); „Vizsgálom testem, ruhát, ha vásott: / lehet-e vajh belőle még, / fejtés után, valami másod- // lét, porrongy vagy condra [...]” (26.). A test mint börtön, a ruha mint a testet burkoló, külsődleges elem, környezet a késő modern költészetet (József Attilát, Szabó Lőrincet) idéző tapasztalat, azonban a kötetben ez a tapasztalat egy másik, itt felerősödő motívum révén kerül új fénytörésbe. A technicizálódás, a test és a gép viszonya jelenik meg azokban a szövegekben, amelyek az egzisztenciális kérdések leírását dezantro- pomorfizáló eljárásokkal, az emberi létezést a gép, a mechanikus tervezés képeivel írják le: „Tekernéd vissza (mint egereden / a görgőt) a fához, fűhöz magad. / Natúr képpel indítanád danád: / másként »startol« versed, géped, agyad. / Valami más szervez, nem föld s nem ég, / más szereli léted, szerveidet” (14.); „Kitöröl a lét s nemlét klaviatúrája mellett ülő Nagyisten / az innenső teremtés szövegéből, s legvégül / ráüt az alkonycsillag közönyös gombjára: / az örök éjbe süllyesztő delete-re indulat nélkül.” (31.)

Míg a kötet első része (A gyöngykapu kitárva... c. ciklus) a gondolati telítettséggel „fogja meg” az olvasót, addig a második rész versei (Visszatekintés a csillagokból cím alatt öt ciklus szerepel), miközben gyakran szintén bölcseleti kérdéseket vetnek fel, jóval több játékosságot hordoznak, bizonyítva, hogy Tőzsér Árpád poétikai eszköztárában vannak még váratlan megoldások, meglepetések, az önirónia (is) jelzi, hogy korai még várni Tőzsér lemondó, kései verseit. Tudja, hol a pedál,

ha szükség lenne rá, de még bőven „belül” van. Látja. Érzi: „Éveid száma sok, témád kevés / s unod azt is. Tanács: dekonstruálj! / le s hátra: a Sein - időben-levés, / nyakig.” (68.); „A tényigazságok kilöknek / e legesleg-létből, / két futó lábam leáll, / monadológiám szétdől. / (Leáll a lábam! De / miről áll le, / szó- vagy tán hóhérszékről? / Mindegy, mert úgyis jön, / jön a finále, / szögről vagy végről.)” (73.).

(Tőzsér Árpád: Fél nóta. Kalligram, Pozsony, 2012, 80 oldal, 4 €/2100 Ft)

Stano Hubán: HÜNBÁNAT ÉS MÁS JÁTÉKOK