Irodalmi Szemle, 2013
2013/11 - MAGYAR MINIMUM - Bánki Éva: „Kimondhatná a nevét is, ha lenne értelme” (tanulmány)
MAGYAR MINIMUM 3 Villarrutia, Xavier: Trés notas so- bre Jorge Luis Borges. In Alazraki, Jaime (szerk.): Jorge Luis Borges. New York, 1971, Columbia Univerity Press. 64-68.; Lacassin, Francis: Mythologie du roman policier. Paris, 1993, C. Bourgois; uő: Mythologie dufantastique. Monaco (Paris), 1991, Rocher. A lo- vagregények a mai popkultúrára tett hatásáról: Pál Ferenc: A jövő regénye: a telenovella. In Filmkultúra. 1998. május. 1 Benyovszky Krisztián: Egyenruhás madárjósok. Tar Sándor Szürke galamb című regényéről - In uő: A jelek szerint. A detektívtörté- net és közép-európai emléknyomai. 258-272. 271. (első megjelenés: Kalligram. 2003/11. 93-104.) 5 Tar Sándor: i.m.156. „nagy bűnös”, az apa iránti nyomozással, hiszen a fiú az apa helyébe állva, az apát leleplezve juthat el céljáig: a fájdalmas apa-fiú viszony (Galahad és Lancelot, Gahmuret és Parzival) sok lovagregényben meghatározza a „keresést”. A detektívregények narratív sémája sok tekintetben tényleg hasonlít a lovagregényekére.3 Bár ritka az olyan elbeszélés, mely apa és fiú küzdelmét állítja elénk (ámbár van ilyen is: James Ellroy híres Szigorúan bizalmasa), de azért a krimikben a gyilkos jellemzően idősebb, tapasztaltabb, titokzatosabb, mint a nyomában loholó detektív. Ez a Szürke galamb mélystruktúráiban is megmutatkozik: a „galambos ember” egy toronyház tetején élő, a város életét messzelátóval, távolról figyelő házmester, a másik sorozatgyilkos, Csiszár pedig - akire a narrátor „ejtőernyősként” is utal - Molnár hivatali felettese. A detektív a Szürke galambban is a „nagyok” titkai után nyomoz, de a bűn nem feltétlenül az apákhoz vagy az apák nemzedékéhez kapcsolódik, hanem a mindenkori fensőbbséghez, a politikai (titkosszolgálati) és a metafizikai hatalomhoz. A kétféle hatalom a regényben nem azonosítódik, de azért sokszorosan egybekapcsolódik: Csiszár azért üldözi a „galambos embert”, mert titkosszolgálati kapcsolataiból eredő hatalma mellé a házmester metafizikai hatalmát (és persze „titkos méregpárlatait” is) meg akarja szerezni. Kérdés, hogy a halála pillanatában a gyilkos személyét leleplező Borbán pusztán az elkövető személyére akar-e utalni, mikor elkiáltja magát: „király”? Valami nyakatekert szójátékot kiált bele az éjszakába (Csiszár - császár - király)4, vagy pedig ezzel az „égbe-kiáltással” a bűn hatalommal összefüggő természetét akarja leleplezni? (Érdemes figyelni a „kiáltás” érzelmi intenzitására, a „kiüvöltésre” is: „... aztán már csak az agya működött, a halálfélelemnél is jobban gyötörte a tehetetlenség, hogy nem üzenhet, nem hagyhat jelet, és mielőtt a lövés eldördült volna, az ösztön kiüvöltött a torkán: király!”5) 40
