Irodalmi Szemle, 2013

2013/11 - MAGYAR MINIMUM - Bánki Éva: „Kimondhatná a nevét is, ha lenne értelme” (tanulmány)

MAGYAR MINIMUM

1 Mindezekről még lásd: Dömötör Edit: Nyomozás és olvashatóság. Tar Sándor: Szürke galamb. In Alföld, 2007/VII. 70-84.

2 Tar Sándor: Szürke galamb. II. kiadás. Budapest, 1996, Magvető. 119.

féle - klasszikus krimikben szokatlan - álnevektől, bizonytalan nevektől, tulajdonnevekkel kapcsolatos játékoktól: ebben a „fura” detektívtörténetben az elbeszélő többször a detektívre is így utal: Molnár (fő) hadnagy.

Természetesen a névadás különössége a regény minden ízét átjáró többértelműséget - a várost felforgató gyilkosságoknak több megfejtésük is van, ám nincs olyan megfejtés, amely az összes bűncselekményre magyarázattal szolgálna, a detektív semmilyen rendet nem állít „vissza”1 - is hangsúlyozza. A nevekkel kapcsolatos játszadozás és bizonytalanság a legkülönfélébb státuszú szereplőkre is kiterjed: a regénybeli Feri nem Feri, hanem „Fe”, Néger, a roma kisfiú nem néger, Molnár főhadnagy csak hadnagy, hisz visszaminősítették, a galambos ember „valami Vámos vagy Vámosi bácsi, pontosan a nevét se tudták2”. Líbia, a rendőrségi titkárnő eredetileg Lídia, a rendőr Tapsi Hapsi nem Tapsi Hapsi, hanem Talpas Józsi, Álmos Elek nem Álmos Elek, hanem Elek Álmos, Lázár, a maffiózó pedig nemcsak a Lázár, hanem a Mocsok, Sárga, Penge, sőt a Rácz, Rács, Rácsai nevekre is hallgat.

A tettes persze minden detektívregényben „rejtőzködik”, gyakran álnevet visel, mint ez „szokás” az alvilágban és a titkosszolgálatoknál, de a rengeteg álnév mögött mi, olvasók tudjuk az „igazit”. A detektív- regény-olvasás arra a hallgatólagos konvencióra épül, hogy a számos álca, a tettes számtalan álneve mögött van egy saját, egy igazi - az a név, amivel a tettes azonosul, és amit el akar a többiek elől rejteni (de amit mi, olvasók megtudunk a rejtély feltárulásakor). De a Tar-regény sorozatgyilkosainak, a „galambos embernek” és Csiszárnak a polgári nevét (vagy azt a nevet, amivel ők maguk azonosultak) az elbeszélés végén sem tudjuk meg. Vannak tettesek, igen, le is leplezik őket, ám a szó igazi értelmében nem sikerül néven nevezni őket.

A tulajdonnevekkel kapcsolatos bizonytalanság a fő- és mellékszereplőket is érinti, a különféle rendű38