Irodalmi Szemle, 2013
2013/11 - MAGYAR MINIMUM - Trükkök helyett tükrök (bevezető a Magyar minimum című tematikus blokk elé)
MAGYAR MINIMUM próbálja ebben a térben elhelyezni. Ennek az ódzkodásnak talán az is az egyik oka lehet, amit a Helikon tematikus blokkjának összeállítói, Bocsor Péter és Medgyes Tamás a blokk élén közölt tanulmányukban kiemelnek, azaz, hogy a kortárs kritika „egyszerűen nem érti a minimaliz- mus jelhasználatának egy jelentős részét, a kulturális háttértudás, a popkultúra, a posztmodern valóság szimuláción alapuló jelölő-hálójának játékba hozása számára a valóságtól való elszakadás jele, mellyel tovább nem érdemes foglalkozni, a szöveg világának felszínessége és a jelölés játékossága pedig írói hiányosság ”.2 Ez a kritikai attitűd valamiféle morális állásfoglalást, a kiüresedés elítélését keresi (illetve, rosszabb esetben, kéri számon) a minimalista szövegekben, miközben azok semmitől nem tartózkodnak jobban, mint az efféle állásfoglalásoktól - ahogy arra Raymond Carver is utal idézett esz- széjében. Kérdés, hogy amennyiben következetesen tartjuk magunkat a carveri meghatározáshoz, és a pontosságot mint egyetlen kizárólagos mércét helyezzük a minimalizmus középpontjába („Gyűlölöm a trükköket. Egy trükk, egy ravasz fogás, egy olcsó vagy akár egy alaposan kidolgozott trükk első jelére hajlamos vagyok fedezékbe vonulni. A trükkök végtelenül unalmasak, és én könnyen elunom magam, ami talán abból fakad, hogy nem túl jó a koncentrációképességem. De elalszom a rafinált, elegáns íráson vagy a közönséges sületlenségen is. Egy írónak nincs szüksége trükkökre vagy rafinériákra, sőt nem muszáj mindenáron briliáns : Bocsor Péter - Medgyes Tamás: Az amerikai minimalizmus. Helikon Irodalomtudományi Szemle, 2003/1-2. 7. elmének lennie sem. Kell, hogy az író néha / | képes legyen csupán állni, és szájtátva meredni erre az egyszerű csodára, még ha nevetségesnek tűnik is.”)3, nem jutunk-e törvényszerűen arra a felismerésre, hogy a minimalizmus alapvető jegyei tulajdonképpen egybeesnek a jó novella alapvető jegyeivel - ezért sem lehet véletlen, hogy a minimalizmus fő műfaja éppen a novella. Ellenérvként szolgálhat, hogy a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb minimalistájának tekintett Hazai Attila épp regényeivel keltett nagy figyelmet, de utalhatnánk arra a Bret Easton Ellisre is, aki regényei terjedelmét tekintve aligha volna minimalistának nevezhető, mégis a kezdetektől ebbe a hullámba sorolja őt a kritika. Több tehát a minimalizmus pusztán a pontosságra való törekvésnél, ám a pontosság kétségkívül meghatározó elem a minimalista szerzők eszköztárában. Mondhatni, a minimalista író ahelyett, hogy trükkösködve szétszedné, majd újra összerakná a valóságot, megelégszik azzal, hogy tükröt tart elé. Az említett Bret Easton Ellis vezet bennünket vissza a kortárs magyar irodalomhoz - az amerikai szerző 2008-ban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt, és megkapta a Budapest Nagydíjat; az Európa Kiadónak köszönhetően életművét a magyar olvasók is nyomon követhetik. Mindez azt mutatja, van igény a magyar - „amatőr” és „profi” - olvasók részéről az amerikai minimalista irodalom legújabb fejleményeire, attól függetlenül, hogy a szakma tanácstalansága a minimalizmus elhelyezését illetően (azaz, hogy a posztmodern s Carver, Raymond: i. m. 15. 25
