Irodalmi Szemle, 2013
2013/11 - Nyírfalvi Károly: Újköri kőnyomatos töredék; Hibátlan kezdet; Párhuzam (versek)
PÁRHUZAM Azt mondja, szörnyeteg vagyok de tudom, hogy szeret. Inget, nyakkendőt váltok, azokból elegendőt tartok. A nadrág és a zakó marad, kibírnak még néhány napot, alkalmat, ne kelljen annyit mosnia. Ahogy a ködön és derengő napfényen az oromzat átsejlik... Azt hiszem, megérkeztem. Mintha itt nőtt volna a földből a semmi közepén, vagy idehordta volna valamely ismeretlen erő. Dombnyi magas, de nagyon meredek. Ott áll heccként, a nép csak Szurokdombnak nevezi. Akár ajtó a sivatagban. Mi értelme annak is? Jelkép talán? Ki sem kerülheted, nem tudhatod, mi történik akkor. A babonák ereje fegyelmet szab, és határt a képzeletnek. Minden oly kerek, és oly egyenetlen. A csúcson is lent állsz, önmagad látod nagyon aprónak.
/
