Irodalmi Szemle, 2013

2013/11 - Nyírfalvi Károly: Újköri kőnyomatos töredék; Hibátlan kezdet; Párhuzam (versek)

HIBÁTLAN KEZDET

Forgács Miklósnak

Ez a reggel megszüli kincseit, vagy a hibátlan kezdet ma is elmarad? Feljön a nap, olyasféle fénnyel, mely ilyenkor kell, de az első mozdulat félrecsúszik. Már szinte borul minden, a vakító fényre a szerencse árnyéka vetül, Füst Milán néz le rám a pormacskák közül.

[Minden ellenemre van(?)]

Jönnek lassú, ráérős hullámokban.

A tűpárnákat valaki elhagyta az úton.

Amit nem akarsz, mindig észreveszed.

A takarásban mindig meghallod, amit nem akarsz. A kezdet hibátlan, mert újra meg újra reggel van, a folytatás pedig egy szelíd korholással elmarad. Galambok tocsognak az éjjeli trágyában. Kimondhatatlanul jól van, ami van.

Felfelé hullnak a csillagok.

Hallgatok, írok, hallgatok.

22