Irodalmi Szemle, 2013
2013/11 - Nyírfalvi Károly: Újköri kőnyomatos töredék; Hibátlan kezdet; Párhuzam (versek)
Nyírfalvi károly Újkori kőnyomatos Feje felemelkedik, tekintete előre vetül, célirányos és mosolygóan bölcs. A képzelet réseit kitölti az áldott idő, éveket ugrik előre, egyetlen mondattal társnak avatva a felajzott gyermeket, találja ki ő, amit a tapasztalat sugall, vagy az emlékezés hagy ki. Jelképes bolha viszket a fülemben, vagy lehet, többen is vannak. Folyton jönnek a hírek, zúdulnak egyre, én csak pletykának nevezném őket, de az meg egy virág neve. Csupán zöld leveleit ismerem, terjengősen áradnak, mint komisz adatok a légben, az utca kövén, a sikátorok porában. Mondj ki mindent. Legfeljebb vérig sértesz, és lesz miért hallgatnod, vagy ágálnod, hogy szólaljak meg végre, hisz tudhatnád, az én szelíd fegyverem ez, elnézni felette gőggel, simulékonyan, mintha nem érdekelne. S nem is. Nincs egyéb, mint forma és tartalom egysége a napfényes parton egy opálos délután, vagy a korareggeli pletykaültetés lassú, megfontolt mozdulatai. A többi nem fontos. Mondjanak és gondoljanak, amit akarnak. Akár, hogy beleegyezést jelent. A hallgatás is. A saját olvasatom kell, meg azé, akinek nem mondjuk ki a nevét, mert nincs neki, vagy ezerféle, és egyik sem igaz. TÖREDÉK 21
