Irodalmi Szemle, 2013
2013/11 - Szvoren Edina: Aloé vera (novella)
Szvoren Edina ALOÉ VERA Ébredés után rendszerint el kell telnie fél órának, hogy szép sorjában minden eszembe jusson. Anya vagyok, emlékeztettem magam. A szobatársnőm már kora reggel bú- csúzkodni kezdett. Azt mondta, hasonlóak a személyiségvonásaink, és telefonszámot is kellett cserélnem vele. Ha nem látott volna úszni, ha nem látott volna a dobogón, gondoltam, nem lenne ilyen szívélyes velem. Beleolvasott a zárójelentésembe, és a férjemről kérdezősködött. Nagy szerencse, hogy van foglalkozása, különben nem tudnék róla mit mondani egy idegennek. Újságíró. Amikor a szobatársam hozzám hajolt, és rátenyerelt a reggelizőtálcámra, hogy megigazítsa a hátam mögötti párnát, a műanyag teljes hosszában kettérepedt, a forró kávé pedig a combomra ömlött. Fölugrottam. Fél lábon ugráltam ki a fürdőkabinba. Hónom alá gyűrt hálóingben a zuhanyzótálca bordázott lábnyomába álltam. A szobatársam utánam jött. Azt mondta, majd segít kiszedni a foltot. Tud egy trükköt. Nekitámaszkodott az ajtófélfának, és hasított bőr színű szeme a térdem meg a mellem között liftezett. Amikor elzártam a csapot, azt mondta, még nem szabad abbahagynom. A kismamák tegeződnek. Folyasd még. Fölkapcsolta a villanyt, aztán a csaptelephez hajolt, és újra megnyitotta a vizet. Jéghidegre állította. A zuhanyfejet kiragadta a kezemből, és olyan közel tartotta a combomhoz, hogy a víz a bugyimra fröcskölt. Amikor odaadta a törülközőmet, egy pillanatig azt hittem, be akar vele bugyolálni. Amikor megérkezett a férjem, a nappalos nővér kihozta a kicsit, és a kávéfoltos lepedőt behajította egy ládába. Láttam, hogy terhes. Állítólag a telefonközpontos, az adjunktus asszony meg a büfés nő is az. Sokan terhesek. Mások pedig azt számolgatják, hogy mikorra esett a fogamzás. A téli gyerekeknek fázósak a szüleik, ha tavasszal ennyire összebújtak. Amíg öltözködtem meg pakolásztam, a férjem föl-alá járkált. A kicsi édesdeden aludt, nem zavarta a cipőkopogás. A szobatársnőm azt mondta a férjemnek, hogy nagyon megszeretett engem a három nap alatt, és le akart fényképezni minket a telefonjával. Összeálltunk a férjemmel, és három vagy négy másodpercen át mosolyogtunk. Nem találtuk a mózeskosarat. A férjem talán a folyosón vagy az orvosi szoba várójában hagyta. A szobatársam elindult megkeresni. Kedves nő, jegyezte meg a férjem, de én csak annyit mondtam: megcsászározták. Aztán pedig az az ötletem támadt, hogy úgy teszek, mintha nem jutna eszembe, melyik színésznőre hasonlít. A szeme, mint a pajzsmirigybetegeknek... A fülkagylóm mellett csettintgettem, mintha a színésznő nevét keresném. Aztán végre előkerült a mózeskosár. A szobatársam diadalmas arccal tette az ágyra, én pedig hosszan rendezgettem benne az állatkereskedésben vásárolt mintás kutyafekhelyet. Úgy tettem, mintha zavarban lennék. A főorvos utánunk szaladt, és zengett tőle a folyosó. Amikor megfordultunk, láttam, hogy futás közben repdes a köpenye szárnya. Autogramot kért egy tizenkét éve 3
