Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - Németh Zoltán: Szellemi öngyilkosság a Szlovákiai magyar szép irodalom 2012 című kötetben (kritika)
NÉMETH ZOLTÁN Szellemi öngyilkosság a Szlovákiai magyar szép irodalom 20/2* című kötetben A magyarországi Szép versek, Körkép, Az év versei stb. antológiák mintájára 2004 óta a Szlovákiai Magyar írók Társasága is hasonló, reprezentatív igényű köteteket kezdett kiadni Szlovákiai magyar szép versek, Szlovákiai magyar szép próza, majd pedig (2007-től) Szlovákiai magyar szép irodalom címmel vagy alcímmel ellátva. A legutóbbi kötet és az eddigi időszak kapcsán talán időszerű néhány észrevételt megfogalmazni, illetve kérdést feltenni, akár személyes tapasztalatok alapján is. Talán meglepő állítás, de számomra minden évben valódi meglepetést okozott, ha valamelyik írásom bekerült ebbe az antológiába. Hogy miért? 2004 óta soha senki, egyetlen esetben sem kérte a beleegyezésem ahhoz, hogy megjelentethesse valamelyik szövegem, mindig utólag szereztem tudomást az antológiaközlés kész tényéröl. Nem tudom, csak én számítok-e kivételnek, s a többi szerző esetében bírta-e/bírja-e az épp aktuális szerkesztő és a kiadó a szerzők beleegyezését, de alig hiszem, hogy csak rám vonatkozik ez a megkülönböztető figyelemhiány. Úgy látszik, jól bejáratott elvről van szó, hiszen ez a gyakorlat 2004 óta töretlenül működik. De azért érdekelne a kérdés arra a válaszra, hogy: vajon a kötet kiadója, összeállítója nem fél semmilyen jogi következményektől? Mindenfajta beleegyezés nélkül megjelentetni szövegeket nem meríti ki a lopás tényét? És nem érzi senki sem méltatlannak ezt az eljárást? Mivel már volt szerencsém más, hasonló típusú antológiában szerepelni, tudom, hogy normális esetben a kötet szerkesztője értesíti a válogatás tényéröl a szerzőt, és kéri beleegyezését a közléshez. Ezen túl elektronikus változatban is elkérték a szöveget, elkerülendő az esetleges félregépcléseket. Majd pedig, még a kötet megjelenése előtt, megérkezett a szerződés is. Sőt: jobb esetben a korrektúra is. Később, kérés nélkül, a tiszteletpéldány. Úgy látszik azonban, a Szlovákiai magyar szép irodalom összeállítója és kiadója forradalmasították a könyvkiadást, és ezeket a csö- kevényeket kiiktatták az eljárásból. így a szerző valódi meglepetést élhet át, amikor egyszer csak megtalálja a nevét a már megjelent antológia kapcsán valamelyik kulturális hírben. Ennek ellenére természetesen jó könyv, jó szövegek gyűjteménye is létrejöhet az ilyen kiadványból. Főként akkor, ha a szerkesztői-válogatói munka nem hagy kívánnivalót maga után. Sajnos a Szlovákiai magyar szép irodalom 2012 esetében erről nem beszélhetünk. Annyira árulkodó kényszerek mentén szerveződött ez a kötet, hogy ezek fölött egész egyszerűen nem lehet szemet hunyni. Miről, milyen árul* Szlovákiai magyar szép irodalom 2012. Szlovákiai Magyar írók Társasága, Pozsony, 2012. Összeállította: Nagy Erika
