Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - Németh Zoltán: Szellemi öngyilkosság a Szlovákiai magyar szép irodalom 2012 című kötetben (kritika)
90 Németh Zoltán kodó kényszerekről van szó? Arról, hogy a kötet válogatója egész egyszerűen nem nézte át becsületesen a kortárs magyar nyelvű folyóiratokat - hogy még keményebben fogalmazzak: még a legjobb magyar irodalmi lapokat sem, hogy utánanézzen, vajon szlovákiai magyar szerzők publikáltak-e máshol is, mint szlovákiai magyar folyóiratokban. Elég lett volna egy napra beülni egy jobb magyarországi könyvtárba, elővenni a 2011-ben megjelent irodalmi lapokat, és nézelődni, olvasgatni. így történhetett meg, hogy két olyan kortárs szlovákiai magyar költő is kimaradt az antológiából, akik beválogatása egész egyszerűen szakmai evidencia. „Vétkük” az volt, hogy nem szlovákiai magyar irodalmi folyóiratokban jelentek meg a verseik, hanem a legjobb magyarországi lapokban - „csak” olyan irodalmi folyóiratok közölték verseiket, mint például az Alföld, a Jelenkor, a Műút vagy az Élet és Irodalom. Mizser Attila Szapolyai János és Származék című versei az ÉS 2011. július 22-i számában, a Dűne és a Kiemelt rész a Műút 2011/025-ös számában, a Corvin köz és a Cselek hallgatásra pedig az Alföldben jelentek meg (2011/9.). Polgár Anikó Kasszandra a hajón című verse a Jelenkorban látott napvilágot (2011/2.), az Eurydice elázik és az Eurydice rágyújt a Palócföld 2011/5 6-os számában, illetve ezen kívül a pozsonyi Kalligramban 2011 decemberében az Aranyág és a Tanácsok Aeneasnak. A két költőn kívül azonban kimaradt két prózaíró is. N. Tóth Anikó Bossz és Utazási láz című kisprózái a Palócföld 2011/2. számában jelentek meg, és „természetesen” nem kerültek be az antológiába. Ugyanez mondható el György Norbert Bügyi bácsi és Hurok című novelláiról is. Ezek a Palócföld 2011/1. számában láttak napvilágot, és mellőzésük már csak azért is különösen érthetetlen, mert idén éppen György Norbert kapta a Szlovákiai Magyar írók Társasága által alapított Tálamon Alfonz-díjat, s ez a két írás az Átmeneti állapot (2011) című, díjazott kötetben is megtalálható. Talán arról van szó, hogy Tálamon Alfonz-díjra megfelel, az antológia magas színvonalától viszont elmarad ez a két szöveg? A Szlovákiai magyar szép irodalom 2012 összeállítója egész egyszerűen nem nézte át sem az Alföld, sem a Jelenkor, sem a Műút, sem a Palócföld - és még sorolhatnám — 2011-es számait, nem nézte át a legjobb kortárs magyarországi irodalmi lapokat, hogy azokban publikáltak-e szlovákiai magyar szerzők. Ami azért is megdöbbentő, mert ebből az derül ki, hogy egyáltalán nincs képben a kortárs magyar irodalom viszonyait illetően. Egész egyszerűen nem tudom elhinni, hogy más ok lehetett a kihagyásra, mert ha igen, az még súlyosabb lenne az én megítélésem szerint. Mármint az, hogy van egy-két olyan szlovákiai magyar szerző, aki rendszeresen a legszínvonalasabb magyarországi lapokban publikál, de a Szlovákiai magyar szép irodalom 2012 összeállítója számára ezek a szövegek kevésbé értékesek, mint amelyek megjelentek az antológiában. Ez még az én képzelőerőmet is felülmúlná. Sajnos úgy tűnik, valóban az a helyzet, hogy ez az antológia úgy állt össze, hogy készítője nem ismerte a korpusz egészét, amelyből válogatni lehetett volna. A válogatásnak ez az ámlkodó kényszere, tehát hogy nem előzte meg alapos munka
