Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - Vilcsek Béla: Életmű és recepció III. (tanulmány Cselényi Lászlóról)
88 Vilcsek Béla továbbiakban is, amelyeknek megfelelő gondozása és könyvekké formálása nem kis szerkesztői feladat. Befejezésként - vagy kezdésként? - tudatában kell lenni annak is, hogy a Cselényi-életművet, annak formálódását és összkiadását figyelemmel kísérő kritikusi-értelmezői szakma — ha összességében van ilyen egyáltalán — alapvető feladata valójában az előző két (rész)terület képviselőinek „feladatteljesítésétől” függ, s csak az után következhet. Régen rossz az, ha a kritikus az író vagy a kiadó helyébe képzeli magát, s arról beszél, hogy ö milyen könyvet írna vagy adna ki az író vagy a kiadó helyében. Az ő feladata ugyanis a már megírt és kiadott mü lehető leg- szakszerübb leírása, értelmezése és értékelése. Nem más. Az előzmények ismeretében az azért megjegyzendő, jó ha a Cselényi-recepció képviselője is három alapkérdésre vonatkozóan előre tisztázza magában a választ. Az egyik az, hogy vajon tartja-e olyan jelentősnek a szerző eddigi életművét, mint amely megérdemli az abban való komolyabb szakmai elmélyedést? A másik alapkérdés az, vajon elfogadhatónak tartja-e, hogy adott esetben az alkotói folyamat művé formálása, a műalkotáshoz vezető út megtestesítése helyettesítse magát a hagyományos értelemben vett műalkotást? S végezetül - sajnos az életműkiadás és az azt kísérő recepció tapasztalatai ennek a kérdésnek a tisztázását is felvetik - képesnek tartja-e magát arra, hogy amennyire lehetséges, függetlenítse magát akár a szerzőhöz, akár a kisebbségi léthez, akár valamely filozófiai, művészeti, irodalmi vagy irodalomtudományi irányzathoz fűződő esetleges előítéletétől, elfogultságától vagy prekoncepciójától? Mindent egybevetve tehát képes-e arra, hogy a maga részéről - a lassan teljessé váló életmű ismeretében — tiszta lapot nyisson a Cselényi-pálya vagy Cse- lényi-jelenség megítélésében, ha kell, elölről újraolvassa az életmű és az életművet kísérő recepció egészét, s nem utolsósorban: „halkan” és „komolyan” beszéljen a Cselényi-életmű jelentéséről és jelentőségéről. A többit nyugodtan rábízhatja a szerzőre. Ő már úgyis „menthetetlen”. Kérlelhetetlenül „ellenírja” tovább a verseit: meszeli tovább az eget
