Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - Vilcsek Béla: Életmű és recepció III. (tanulmány Cselényi Lászlóról)
Életmű és recepció III. 87 gondolata, mely szerint „a Cselényi-életmü talán legérdekesebb vonása (s ez a mi kritikagyűjteményünkből is kiderül), hogy lassanként maguk a kritikusok is beépülnek a Cselényi-galaxisba, tetszik ez nekik, avagy sem”. Ezzel vissza is jutottunk a kiindulóponthoz. A Cselényi-életmü alakulás- és fogadtatástörténetének áttekintése arról győzhetett meg, hogy a bevezetőben említett alapvetően hármas feladat időközben mit sem változott. A feladat továbbra sem más, mint (1) az életút és pályaalakulás élettényeinek és meghatározó mozzanatainak részletes feltárása, (2) az életmű szöveganyagának rendszerezése, szerző általi hitelesítése és alapos szakmai vizsgálata, végezetül (3) a fogadtatástörténet tapasztalatainak és eredményeinek összegezése, annak a rendszerezett, hitelesített és megvizsgált szöveganyaggal való ismételt szembesítése. A dolog voltaképpen ennyire egyszerű! Sajnos az úgynevezett Cselényi-jelenségre, úgy tűnik, az elmúlt évtizedekben túlságosan is sok nehezék rakódott. Nyilván a szerző természetéből, a szű- kebb és tágabb környezetének (személyes, irodalmi vagy politikai) és értelmezőinek (szintén személyes, irodalmi vagy politikai) megfontolásaiból fakadóan is. Ezektől a nehezékektől sürgősen meg kellene szabadulni! Valamiképpen tiszta lapot kellene nyitni, mert a sok (ön)ismétlés - szerzői és befogadói oldalról egyaránt — kezd az életmű valós értékelésének kárára, sőt, gátjává válni. A tiszta lap megnyitásához, a valóban halk és tiszta beszédhez igazából nincs szükség senkitől semmilyen különleges erőfeszítésre. Egyszerűen mindenkinek tennie kellene a dolgát a maga (rész)területén. A szerzőnek például az életművét érintő olyan alapkérdésekre kellene választ adnia, mint (1) vajon az Aleatóriával valóban lezártnak tekinti-e költői munkásságát, vagy további újabb változatokkal kívánja kiegészíteni azt, azután (2) érez-e még elegendő kedvet, erőt és elszánást ahhoz, hogy különféle prózaszövegeiből az Aleatóriához hasonló összegező müvet alkosson, s végezetül (3) valóban maga is sajátjának és írói munkássága részének tekinti-e a szépírói tevékenységét és munkáit kísérő reflexiókat és önreflexiókat, s ha igen, miképpen kívánja vagy tudja azokat vagy azok részleteit művé vagy müvei részévé avatni. Ebből a szempontból jelenleg a kiadó feladata látszik a legegyértelműbbnek és legegyszerűbbnek (noha kétségtelenül a legköltségesebbnek is). De az ő számára is a feladat legalább háromszoros. Először is minél előbb és minél teljesebb formában hozzáférhetővé kell tennie a Cselényi-életmüvet, vagyis ki kell teljesítenie az életmükia- dást. Másodszor továbbra is meg kell próbálnia ügyesen egyensúlyozni a fő szerzői szempontok (minél több művet és minél hamarabb megjelentetni), a fő olvasói szempontok (minél változatosabb és minél könnyebben emészthető szöveghez jutni) és a fő kiadói szempontok (minél nagyobb példányszámban kiadni, és ezáltal minél nagyobb bevételre szert tenni) között. Harmadszor a kiadónak magának is egyre inkább számot kell vetnie azzal a ténnyel, hogy a választott szerzője által valaha kigondolt és azóta következetesen megvalósított gondolat, a „work in progress” gondolata a pálya során végtelen mennyiségű, minőségű és jellegű (lírai, prózai és reflexiós) szöveget eredményezett már eddig is és eredményez feltehetően a
