Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - G. Hajnóczy Rózsa indiai levelei - III. (közzéteszi: Pap Ágnes)
G. Hajnóczy Rózsa indiai levelei - III. 63 tettel viszonzom azokat. Legyen az új-esztendő boldogabb, derűsebb, gondnélkü- libb a tavalyinál. Nagyon örülök már a viszontlátásnak és az intim beszélgetéseknek, mert itt mindig idegen nyelven kell társalognom, ami hiába, még mindig nehezen megy, különösen ha elvont témákra kerül a sor. Otthon folytatni szeretném angol tanulmányaimat, nehogy elfelejtsem azt, amit keserves fáradtsággal megtanultam. Gyuszkó is kihasználja az időt, Delhiből arab tanárt alkalmazott, akivel egész nap „ugatnak”. Olyan durva hangzású az arab nyelv, hogy nem érdemel más meghatározást. Csendesen telnek napjaink, élvezzük a gyönyörű, kellemes indiai telet, és a halk, csillagos, teliholdas éjszakákat. Felejthetetlen számomra az indiai tél, azt hiszem, örökké vágyódni fogok utána. Múlt héten négy napig Kalkuttában voltunk, mint az egyetem rektorának vendégei. Bengál kormányzóját avatták díszdoktorrá fényes külsőségek között. Aggódva mentem el az ünnepségre, féltem, hogy merényletet fognak ellene elkövetni, de minden a legsimábban folyt le,5 sőt az avatás után teát adott a kormányzó és felesége, melyre mi is hivatalosak voltunk. Szép az élet Indiában, ha az embernek saját autója, kényelmes lakása és nagy szolgaszemélyzete van, mint a rektornak. Néhány héttel ezelőtt még féltem a politikai komplikációktól, de az angolok öntudatos fegyelme, kitartása és mohósága, mellyel Indiát minden körülmények között megtartani igyekszenek, rendet teremtett a forrongok között. Gandhi le van tartóztatva, az utcai rendetlenkedőket szigorú fogház- büntetéssel sújtják, a politikai vezetők propaganda céljára elhelyezett bankbetéteit könyörtelenül lefoglalták. Látszólag helyreállt a rend, kívánom, hogy így maradjon elutazásunkig. A Tagore család nincs itt, nem is lesz alkalmam többé találkozni velük. Karácsony hetében ünnepelte a költő fényes külsőségek között Kalkuttában 70- dik születésnapját, aminek mai napig a betege. Vidéki villájában piheni a fáradalmakat, utána Dardzsilingbe utazik, és csak július elején jön vissza, amikor én teli tüdővel fogom szívni kedves, öreg Lőcsém ózondús levegőjét. Decemberben két hétig Hájderábádban voltunk. Gyuszkót az ottani egyetem előadások tartására hívta meg. Mesésen éltünk, állandóan két autó állt rendelkezésünkre, elsőrangú angol szállóban laktunk, és sokat megfordultunk mohamedán arisztokraták körében. Megnéztük a híres Adzsanta és Ellóra sziklabarlangokat, melyeknek grandiózus szépsége megdöbbentő csodálattal töltött el. Kétezer évvel ezelőtt buddhisták hatalmas sziklafalakba művészies faragású szentélyeket és kolostorokat vájtak, és azok falait freskókkal díszítették. Megható az emberi hitnek és kitartásnak eme felemelő megnyilatkozása. Sokat láttam és tapasztaltam és rengeteget tanultam Indiában, de félek, hogy az élet tengernyi kicsinyes gondja között benyomásaim hamarosan elmosódnak, és itteni életemre valószínűtlen álomként fogok visszaemlékezni. Ilám, ne hurcolkodj le Békéscsabára, maradj közöttünk, jobb Pesten. Irmám, alig várom már, hogy lőcsei regényedet6 elolvassam, bizonyára magamra fogok ismerni, ismerve kifejező stílusodat. Addig is sok szeretettel ölellek, csókollak Mindkettőtöket, Uraitokat szívből üdvözlöm Rózsitok
