Irodalmi Szemle, 2012

2012/10 - ODA-VISSZA - G. Hajnóczy Rózsa indiai levelei - III. (közzéteszi: Pap Ágnes)

62

Pap Ágnes

egy hoszszú, gép-írásos útleírást küldtem számára, de az a posta hanyagsága folytán elkallódott. Utolsó nyarunkat Srínagarban, Kasmír fővárosában töltöttük. Élveztük a szép kilátást, a völgyekben fekvő élénk sárgászöld rizsfoldeket és a távolban magasba törő havas hegycsúcsokat. A vidék szépsége, különös kombinációjában, egyedül áll a világon. Két és fél hónapig egy ismerősünk villájában laktunk, később, hogy közelebb legyünk a városhoz, csónakházat béreltünk, és megízleltük a srínagari víziéletet is, mely rövid időtartamra kedves és romantikus. Mint mindenütt Indiában, úgy itt is nélkülöztük az ízletes magyar konyhát. Kasmír Indiától független állam, uralkodója egy indus mahárádzsa, aki 7 évi fogházzal bünteti azt, aki egy marhát le mer ölni. (Emberéletért csak 7 hónap jár.) A lakosság 98 %-a mohamedán, akik viszont undorodnak a disznóhústól, így egyedüli táplálékunk a birkahús volt, amitől itthon mindig tartózkodtam. A mahárádzsa önkényes uralkodó, aki az állam jövedelmét a maga személyére költi, míg alattvalói a legsötétebb tudatlanságban és minden európai fantáziát túlhaladó piszokban sínylődnek. Viszont bámulatos kézügyességgel rendelkeznek, ami őszinte bámulatba ejtett bennünket. Július közepén elhagytuk Srínagart, idejövet egy hétig vendégei voltunk Rampur állam fejedelmének, ahol ritka vendégszeretetben volt részünk. Úgy éltünk, mint a mesében. Sántinikétanban minden változatlan. Tagore szebb, mint valaha. Ünnepelt primadonnaként szokott rikító sárga, rózsaszín, lila hosszú selyemtalárban kiautózni, fejére különböző színű bársonysapkákat téve. Itt Indiában kénytelen a női szívekhez appellálni, ha sikerek után vágyódik. Énrám nincs hatással az öregúr, mert ahányszor látom, mindig Pálmay Ilka vagy Küry Klára jut eszembe. írj, édes Irmám, nemsokára, otthoni dolgokról. Az Uradat üdvözlöm, Gyuszkó kézcsókját küldi. Szeretettel ölellek, csókollak Rózsid 6

6. levél (géppel, első oldalán egy mondat kézírással):

Sántinikétan, 1932. január 20. (boríték mellékelve)

Édes Irmám és Ilám!

Mindkettőtöknek szól utolsó levelem Indiából, mert ha semmi sem jön közbe, betegség vagy egyéb baj, úgy legkésőbb március utolsó napjaiban otthon leszünk. A könyvek bepakolva készen állnak szállításra, hajójegyeinket megváltottuk a „Viktoria” nevű olasz gőzösre, mely hihetetlen gyorsasággal, 11 nap alatt fog bennünket hazavinni. Útközben megnézzük Nápolyi, Firenzét és Velencét, a szerelmesek és álmok városát, melyért már Indiába jövet annyira lelkesedtem. Vegyes érzelmekkel gondolok a hazautazásra, örömünkbe szorongó félelem vegyül, vajon mit hoz számunkra a szomorú magyar jövő! Lesz-e fűtőanyagra pénzem, szervezetünk annyira hozzászokott az enerváló hőséghez, hogy a fűtés kérdése jobban izgat, mint bármi egyéb. — Nagyon köszönöm Mindkettőtöknek újévi jókívánataitokat, és szere-