Irodalmi Szemle, 2012

2012/10 - ODA-VISSZA - G. Hajnóczy Rózsa indiai levelei - III. (közzéteszi: Pap Ágnes)

60 Pap Ágnes az éjjel óriási földrengés volt, amelynek következtében a házak falai, a talaj megre­pedt, és az emberek halálfélelemben töltötték az éjszakát. Nagyon aggódott, attól tartott, hogy a vonatunk kisiklott. Szerencsére csak egy álmatlan éjszakával úsztuk meg az egészet, és nagyon sajnáltuk, hogy nem tudtuk, hogy földrengés volt az a sok lökés, mert különben nagyobb érdeklődéssel fogadtuk volna. Két napig voltunk Lalmanirhatban, ez idő alatt folytatódtak a kisebb lökések, kb. 20[-at] éreztünk, a lakosság a szabad ég alatt aludt, mert féltek, hogy a házak rájuk omlanak. Mi is vas­úti kocsiban aludtunk. Ismerősünknek gyönyörű nagy háza van, 10 szolga lesi pa­rancsait, az asszony lovagol, teniszezik, bridzsezik, whiskyzik, és ezzel igyekszik az indiai unalmat agyonütni. De nem irigyeljük őket, mert inkább vagyok Magyar- országon szegény ember, mint itt gazdag. Fáradtságos út után Kalkuttába értünk, ahol a Grand Hotelben szálltunk meg. Napi 32 pengőt kellett fizetnünk egy igen pri­mitív berendezésű szobáért. A szállodák rendkívül drágák Indiában, viszont az ét­kezés aránylag olcsó. Van Kalkuttában egy olasz vendéglő, ahol 5 pengőért lehet ebédet kapni, amely 30 fogásból áll. Egyik pompásabban elkészítve, mint a másik. Aki mind a 30 fogást megeszi, annak nem kell egy fillért sem fizetnie. De azt hi­szem, ilyen ember még nem akadt. Az italok nagyon drágák. Egy vizespohárnyi sör 2 pengő. A borok még drágábbak. így zsebünk nem sokáig bírta az árakat, és fájó szívvel bár, de vissza kellett jönnünk Sántinikétanba. Itt minden a régiben van. Cse­lédségem a régi, úgyhogy háztartásom zavartalanul folyik tovább. Sántinikétan csöndesebb, mint valaha. Tagore Németországban van, később Amerikába is elmegy, úgyhogy csak januárban tér vissza. Fia még mindig betegeskedik, Európa sem tud­ja meggyógyítani. A szép dán asszonynak Angliában kislánya született májusban. Fekete szeme, fekete haja és barna bőre van, nem hasonlít mamájához, akinek vilá­gosszőke haja, kék szeme és hófehér bőre van. Nagyon ügyesen csinálta, február végén még teljesen karcsú volt, úgyhogy senki sem gyanította, hogy babát vár. A monszun az idén késik, eddig még alig esett az eső, úgyhogy tikkasztó napjaink vannak és áthánykolódott éjszakáink. Szobában 30-32 fok C van, és éjszaka sem hűl le a levegő. Sokat szenvedünk, hőkiütéssel van tele testünk, nem tudunk ren­desen öltözködni, a ruha csupa víz lesz a testünkön, este alig tudom lehúzni. A víz meleg és egészségtelen. Gyümölcs a banánon kívül nincs. A koszt egyhangú és unalmas, úgyhogy abszolút semmi öröme sincs az embernek. Napok óta nem ol­vastam újságot, így nem is tudom, hogy vajon mozgolódnak-e még a gandhisták.4 Itt semmi baj sincs, egyes diákok ugyan sztrájkra készülnek, ami abból áll, hogy nem akarnak tanulni, azt hiszik, hogy ezzel bosszút állnak az angolokon, pedig csak maguknak ártanak. Néhányan a diákok közül angol anyagból készült ruhát vi­seltek, ezt a nacionalista diákok összegyűjtötték és elégették, így akarják őket rá­kényszeríteni, hogy csak Indiában szőtt ruhát hordjanak. - Gyuszkó most két na­pig erősen náthás és lázas volt, de mára javult az állapota. Mindennap arra kérem a jó Istent, hogy egészségünket tartsa meg, nem szeretnénk itt meghalni.

Next

/
Thumbnails
Contents