Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - G. Hajnóczy Rózsa indiai levelei - III. (közzéteszi: Pap Ágnes)
G. Hajnóczy Rózsa indiai levelei - III. 59 nyörü fekvéséről híres, India egyik legnagyobb folyója, a Brahmaputra partján terül el. A folyó közepén kis szigetek képződtek, melyek fákkal vannak beültetve, és melyek tetején hindu aszkéták kis házat építtettek és csak ritkán érintkeznek a várossal. Csodálatosan szép naplementében volt részünk Gauhátiban, a nap leáldozó sugarai gazdag, változatos színekbe öltöztették az égboltozatot. Egy 300 m magas hegyoldalon több hindu templom épült, melyet zarándokhelyül használnak. Az utóbbi 100 évben kis várossá fejlődött, 4000 lélek lakja, leginkább bráhminok, akik csak egymás között házasodhatnak. A férjhez ment asszonyok ezt a helyet soha többé el nem hagyhatják. Ha látnátok ezeket a bráhminokat, nálunk a koldusoknak emberségesebb a kinézésük. A templomok közelébe csak mezítláb volt szabad menni. A levetett cipőket el kellett dugni, nehogy látásuk bepiszkítsa az arra haladó vízhordókat, akik a bráhminokat látták el itallal. Siva isten egyszer dühiben, haragjában, feldarabolta feleségét, Kálit, aki a bosszú istennője volt, és 52 részben esett a földre. Káligháton, amelynek helyén a mai Kalkutta keletkezett, a kisujja esett le, a Gauháti Kámakhja dombra nemi testrészei. Ezek a helyek vallásos zarándoklás színterévé fejlődtek. Mi is felmásztunk erre a dombra rettenetes hőségben, útközben több jógit láttunk, akik vályogkunyhókban, ízléstelen bálványokkal körülvéve, meztelenül guggolva koldulnak. Holtfáradtan értünk a domb tetejére, de érdemes volt, mert gyönyörű kilátás tárult szemünk elé. A Brahmaputra majdnem 3 km széles medre hatalmas ívben karolta át a Kámakhja dombot. Partján buja délszaki növényzetű erdőkkel borított festői dombok emelkedtek. A természet csodálatából félig meztelen bráhmin hindu kislányok zaja ébresztett fel, akik a Kámakhja templomoknak vannak szentelve.2 Azt mondják, hogy ezeket a kislányokat a templom papjai a zarándokoknak pénzért áruba szokták bocsátani. A templomok mintegy 4-500 évesek, és igen ízléses hindu stílusban vannak építve. Természetesen belsejüket nem láthattuk.1 Szomjúságunkat kókusztejjel akartuk oltani, de senki sem volt hajlandó nekünk poharat kölcsön adni, mert mi, európaiak, a bráhminok szemében tisztátalanabbak vagyunk a legalacsonyabb kasztnál. így a minket kísérő bráhmin, aki a gauháti-i múzeum igazgatója és felvilágosult ember, úgy segített rajtunk, hogy vásárolt számunkra egy poharat. Pedig mily piszkosak ezek a gőgös bráhminok, akiknek tekintetét is bemocskolja a mi látásunk. Gauhátiból este hajóra szálltunk és átkeltünk a Brahmaputrán Amingaonba, ahol már várt minket a vonathoz csatolt külön szalonkocsi. Egyik ismerősünk ugyanis meghívott állomáshelyére. Lalmanir- hatba, ahol oly magas pozíciót tölt be, hogy szalonkocsi áll rendelkezésére. Egy ilyen szalonkocsin van konyha, fürdőszoba, szolga fülke, és nagyon elegánsan van berendezve. Este a szolga, akit ugyancsak ismerősünk küldött le a kocsival, megvetette az ágyunkat, és mi büszkén álomra hajtottuk fejünket, de az álom nem jött. Olyan rázást, lökést és taszigálást még vonaton soha nem tapasztaltunk, mint amiben az éjjel részünk volt. Annak tulajdonítottuk, hogy a szalonkocsi a vonat utolsó vagonja volt, és ez rendesen jobban lóbál, mint a többi. Nagy volt a meglepetésünk másnap reggel, mikor vendéglátónk az állomáson felkeresett, és tudtunkra adta, hogy
