Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - Csicsay Alajos: Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén - III. (tanulmány)
48 Csicsay Alajos zalátogató embereinkből. így rendszeres kapcsolatot teremtettünk az antantállamokkal” (12.). De nemcsak azokkal. Ugyanis nem volt olyan vezető politikus, kormány- vagy államfő, akinek Masaryk ne férkőzött volna a bizalmába, Woodrow Wilson amerikai elnöktől kezdve — aki többször is személyesen fogadta —, a Vatikánon, az orosz cáron, majd a bolsevik vezetőkön keresztül a japán miniszterelnökig. Közben, vagyis négy esztendő leforgása alatt számtalan memorandummal ostromolta őket, hogy mindegyiküket meggyőzze népe küzdelmeinek igazságáról, elnyomásának megannyi „tényéről”. II. Miklós cárral Štefánik találkozott. Ő teremtett kapcsolatot a Vatikánnal, és ami természetes, neki volt a legnagyobb tekintélye a francia kormány előtt is. Legfőbb feladatuknak tűzték ki a saját hadsereg megteremtését, amihez pénz kellett, mégpedig rengeteg pénz, s annak megszerzésére minden lehetőséget megragadtak. „Egy krajcárért többet megtettünk, mint amennyit az osztrák és a német diplomácia százezrekért: ilyen olcsó külföldi forradalmi propaganda talán még sohasem volt. De nem akarom megjátszani a »szerényt« - ilyen átgondolt politikai akcióterv sem volt sok” (102.). Ezután Masaryk pontos számvetést tesz. Kimutatja, hogy 1914 és 1918 között Amerikától évenként 674 884 dollárt kaptak. Ezen kívül, amíg ő Oroszországban tartózkodott, becslése szerint 300 000 dollárt Beneš doktor vett át. Azt is közli, mekkora volt a hadseregük. Az oroszországi haderő 92 000, a franciaországi 12 000 és az olaszországi 24 000 főből állt. Ehhez hozzáadja még az 54 000 olaszországi népfelkelőt, tehát összesen 182 ezer fegyveres állt a rendelkezésükre. Nem lehet tudni, valósak-e ezek a számok. Veszteségeik: az Orosz-Szibé- riában, Franciaországban és Olaszországban elesettek és elhunytak száma 4 500. Nem tünteti fel, melyik mennyi volt. Azt is mondhatnánk, háborúban ekkora veszteség természetes, és aránylag nem sok. Csakhogy a csehszlovák légiók mindössze háromszor vettek részt ütközetben: 1917. július 2-án Zborownál (a sokat emlegetett győztes csatában) a cári seregek mellett, a központi hatalmak ellen, 1918. március 3-án Bahmacsnál már a szovjet-orosz csapatok oldalán, szintén a központi hatalmak ellen, majd május 14-én Cseljabinszkban, feladva korábbi „semlegességüket”, a szovjet—orosz katonai alakulatokkal fordultak szembe. Később már többször is beavatkoztak az oroszországi belviszályokba. Ismert dolog, hogy hosszú ideig ellenőrzésük alatt tartották a transzszibériai vasútvonalat. Hogy a cseh(-szlovák) légiónak valami köze lett volna a cári család bolsevikok általi lemészárlásához, Masaryk határozottan tagadja. Egyetlen szóval sem említi, hogy mekkora erőkkel közeledtek - a cár és hozzátartozói fogva tartásának helyéhez - Jekatyerinburghoz, csupán annyit említ meg, hogy katonáik csak később foglalták el a várost. Masaryk rengeteg olyan mellékesnek tűnő saját feljegyzést közöl - amelyek megvilágítják a jellemét is összevetve őket, általuk meglepő kulisszatitkokat hoz nyilvánosságra. Könyvében több alkalommal is hivatkozik a tisztességre, amit így summáz: „...igyekeztünk tökét kovácsolni mindabból, amiből csak lehetett, a tisz
