Irodalmi Szemle, 2012

2012/10 - ODA-VISSZA - Csicsay Alajos: Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén - III. (tanulmány)

Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén III.

47

lettük, és segítettek nekik diadalra vinni az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolására és egy merőben új államforma, a Csehszlovák Köztársaság létrehozására vonatkozó terveiket is. Hogy ez miként zajlott le, hiteles képet ad róla maga T. G. Masaryk A világforradalom 1914-1918 (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1990) ci- mü „följegyzéseiben”. Ha figyelmesen áttanulmányozzuk a kötetét, igen sok ellentmondást, de még annál is több cselszövést találunk benne. Mondanivalóját így kezdi: „Már a második balkáni háború óta dédelgettem magamban azt a tervet, hogy összebékítem a szerbeket és a bolgárokat, mert a közeli jövőben nagyobb háborút vártam, és tartottam a két nemzet ellenségeskedésétől” (7.). A következő oldalon már rácáfol: „Az ultimátum óta állandó feszültségben éltem, és reménykedtem, hogy mégsem lesz háború” (8). Később pedig többször is amiatt aggódott, hogy a háborúban álló felek sietve békét kötnek, és nekik nem lesz lehetőségük megvalósítani a programjukat. Egyetlen szóval sem említi, hogy ez mennyi ártatlan ember életét követelte meg.

Masaryk, mint országgyűlési képviselő, élve mentelmi jogával, a háború kitörése után bátran utazgathatott, még az „ellenséges” antant országokba is ellátogathatott, ahol megkezdte négy évig tartó, Monarchia-ellenes ármánykodását. Ebben két igen megbízható társa akadt: Eduard Beneš cseh politikus (aki a magánéletben a veje lett) és a szlovák Milan Rastislav Štefánik, mint a francia hadsereg főtisztje, végül tábornoka. Kezdetben volt egy további társuk is, Josef Diirich agrárpárti képviselő személyében, aki 1916-ban még a Csehszlovák Nemzeti Tanács elnöke volt, de aztán, mivel külön utakon kezdett el járni, kénytelenek voltak elhatárolódni tőle. Masaryk, Beneš és Štefánik nemcsak a világban szétszórt cseh és szlovák emigránsok munkáját hangolták össze sikeresen, hanem az otthoni Ausztria-el- lenes csoportét is, amelynek nem átallották a Maffia nevet adni. (E név és a benne tevékenykedőké is, akiket időnként letartóztattak és elítéltek, többször is megjelenik az emlékiratban.)

Masaryk könyvének mindjárt az elején, a 12. oldalon felbukkan „Voska úr” neve. Hogy ki volt ez az ember, azt is kibeszéli a politikus. Egy minden hájjal megkent „amerikai cseh vállalkozó, az amerikai hadsereg hírszerző tisztje” (12.), később nemzetközi spion, aki mintegy nyolcvan fős kémhálózatot működtetett, és a cseh emigrációnak is a kezére játszott. „A hírek az üldözésekről szóltak, különösen a délszláv vezetőkéről..., és végül voltak katonai jellegűek is. A híreket Voska úr Londonba érkezése után, 1914. augusztus 2-án adta át Mr. H. W. Steednek, a Times világlap külügyi rovatvezetőjének, aki még aznap továbbította a címzetteknek, többek között az orosz nagykövetségnek is. Arra is megkértem Mr. Steedet, hogy küldjenek utasítást Oroszországba: fogadják be katonaszökevényeinket, és ne akadályozzák átállásukat. [...] Steed az üzenetet átadta Benckendorff nagykövetnek, aki visszaüzente nekem, hogy katonáink a Hej, Slovane! éneklésével jelezzék nemzetiségüket.

A megbízást Voska úr ügyesen teljesítette; azonnal megszervezte a futárhálózatot is a semleges államok polgáraiból és a mi külföldön élő és rendszeresen ha